Az ortodox és a katolikus egyház ma is legnépszerűbb szentjét – bár manapság nem éppen életszentsége és legendás csodái miatt szereti őt a nagyvilág – előző kötetünkben már bemutattam. Ezért itt csak röviden sorolnám a vele kapcsolatos alapvető tudnivalókat, bővebben szólnék viszont arról, ami őt ténylegesen Bakabányához, általában pedig a bányászathoz, bányavárosokhoz köti.
Erről ugyanis jelzett, A szepesszombati Szent György-templom című albumunkban nem esett szó. Myrai avagy Barii Szent Miklós, a kis-ázsiai (lükiai) Myra legendás püspöke (a hagyomány szerint †350 körül) a keleti egyház egyik fő szentje, ma a gyermekek Mikulása, Télapója, Karácsony Apója. Kultusza a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a VI. században – azóta ülik temetése emléknapját december 6-án –, majd átterjedt Itáliára is. Ereklyéinek az olasz Bari városába vitelével (1087) vált valóban egyetemes szentté.

Bártfa jelenkori feltámadását épp annak köszönheti, hogy megállt fölötte az idő. A XX-XXI. század népvándorlása, a rendszerváltással megélénkülő turizmus és az abban rejlő lehetőséget fölismerő új Szlovákia teszi újraéledését lehetővé. Bártfa átfogó városrekonstrukció során születik újjá. Csodálatosan helyreállított történelmi városrésze, a középkori várostalak és bástyák övezte belváros, központjában a főtérrel, a téren a Szent Egyed-templommal és a gótikus városházával 2000 óta a Világörökség része. A tér északi végében áll a háromhajós, kelet-nyugat tájolású, szintén gótikus Szent Egyed-templom. A templom története négy korszakot ölel fel. Az első monostortemplomot még a ciszterciták építették a XII-XIII. század fordulóján. Túlélhette a tatárdúlást, de legalábbis a tatárok távozása után újjáépíthették, mert a már hivatkozott királyi okirat néven is nevezi a Szent Egyed-templomot. A második építési korszak az Anjouk uralkodásának idejére esik. Az 1320-ból származó királyi oklevélről, mely a német telepeseket adókedvezményben részesíti, kiderül, hogy a „Civitas Bardpha”-nak papja és plébániája van, ami nem lehet más, mint a Szent Egyed-templom. Nagy Lajos 1352-es keltezésű oklevele név szerint említi templomunkat. Az uralkodó ezen oklevelével engedélyezi az évente megrendezett vásárt, mégpedig Szent Egyednek, a templom és a város védőszentjének az ünnepe (szeptember 1.) után.

Entz Géza, a korszak kiváló ismerője, a gótikát a középkor klasszikus művészeteként, vagy Aquinói Tamás szavaival élve: a világos megfogalmazás, a teljesség és az összhang tökéletes megvalósulásaként mutatja be. Könyve a XII. század második felétől a XVI. század elejéig négy évszázad anyagát öleli fel, felvázolva az északfrancia gótika megszületését és elterjedését, külön-külön fejezetet szentelve az angol kora gótikának, az itáliai gótikának, az angol késő gótikának, és végül a gótika közép-európai emlékeinek. Az építészettörténeti áttekintést az iparművészeti remekművek és az „önállósuló ábrázolóművészet” bemutatása követi, melyben érzékletes elemzés méltatja többek között a Limburg testvérek, a Van Eyck testvérek, Roger van der Weyden, Memling, Altdorfer, Grünewald és M. S. mester festészetét, valamint Veit Stoss, Pacher, Riemenschneider drámai erejű szobrászi tevékenységét. A kötet egyik legérdekesebb „korfestő” fejezete a várak és városok című, mely a polgári életforma követelményeinek megfelelő középkori városok kialakulását és leírását tartalmazza, kezdve az angol egyetemi városokon egészen a közép-európai településekig (Nagyszeben, Buda, Sopron stb.). A szöveget 206 db fekete-fehér kép, 5 db térkép és 8 db színes reprodukció illusztrálja.