-
Így szerettek ők 2. Újabb irodalmi szerelmeskönyv
0Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelemi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből Így szerettek ők címmel könyv lett, a kötetből pedig az elmúlt év egyik legnagyobb könyvsikere, amely elnyerte a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budai-díját és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fitz József-könyvdíját is. A második könyvben újabb 40 magyar író és költő izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati története szerepel. A szerző célja ezúttal is az, hogy az elmesélt szerelmei történetekkel kedvet csináljon a művek olvasásához.
-
Ikrek hava
0Radnóti Miklós legjelentősebb szépprózai műve, az Ikrek hava, 1940-ben eredetileg is önálló kötetben jelent meg. Szülei elvesztését és költővé érését beszéli el a második világháború kitörése előtti pillanatban, saját erőszakos halálának egyre biztosabb előérzetében. Az idősíkokat filmszerű vágásokkal egybejátszó, a lírai és ironikus tónusokat keverő írás a magyar irodalom kivételes remekműve.
A szöveggondozás alapjául a Radnóti életében megjelent első kiadás szolgál. Kötetünk újdonsága, hogy az utószó ismerteti a mű keletkezésének és korábbi kiadásainak történetét, kapcsolódását az életmű más részeihez, a jegyzetek pedig felfedik a mű életrajzi utalásait. -
-
Isten őszi csillaga
0Az Isten őszi csillaga című Sinka-kötet többműfajú könyv, verseket, újságcikkeket, dokumentumokat, színpadi töredékeket és egy elbeszélést tartalmaz. A nagy antológia-versek ismert változatuk helyett az első közlés eltérő címével vagy szövegváltozatában olvashatóak. Néhány vers először szerepel kötetben, így a költő Vésztőn írt korábbi alkotásai közül a Pásztortűznél, a II. világháború utáni termésből a Kinek így, kinek úgy, a Júlia-táncoltató, a Pesti piacon fáradt kis magyar angyal és a Ragyog frissen a reggel. A híres kiseposz, a Pásztorének 1935-ös első megjelenése szerinti teljességében gazdagítja a kötetet. A Szeget szeggel ciklus publicisztikai írásai kevés kivételtől eltekintve most kerülnek először könyvbe. Az első négy a pásztorköltő vésztői pályakezdéséhez kötődik, mindegyik a Magyar Falu című néplapban jelent meg. Az új kiadvány Sinka István pályájának és életművének jobb megismerését segíti.
-
-
Jókai Album
0Írták: Londesz Elek, Pekár Gyula, Krudy Gyula, Gerő Ödön, Seress László, Szabó Endre, Adorján Andor, Viharos, Ivánfi Jenő, Bányai Elemér
-
-
-
-
Kitáruló ajtók
0Szabó Magdát valójában nem kell felfedezni vagy újrafelfedezni, hiszen napjainkban is az egyik legolvasottabb magyar szerző mind idehaza, mind külföldön, műveit számos nyelvre fordították le, sikere megkérdőjelezhetetlen. Kötetünkben körüljárjuk e népszerűség lehetséges okait, rávilágítunk a művek narratív struktúrájából vagy éppen lélektani felépítettségéből fakadó jelentéseire, bemutatjuk a befogadás működési elveit, azaz igyekszünk láthatóvá tenni e szövegek dinamikáját, felépítettségét, különös látásmódját.
Az elemzések során a legnépszerűbb, legolvasottabb művek (Az ajtó, Abigél, A pillanat) bemutatása mellett külön fejezetet szentelünk Szabó Magda lírájának is. Több szerzőnk Szabó Magda műveinek külföldi fogadtatását vagy éppen a fordítások stilisztikai, kulturális jegyeit értelmezi, hogy végül körvonalazódjon egy mai Szabó Magda – akit most olvasunk, s aki a mi nyelvünkön képes szólni. -
Költészet és valóság
0A Költészet és valóság úgyszólván pedagógiai regény, mint a Wilheim Meister, csak benne nem egy képzeletbeli alak sorsa, hanem az író személyes életének teljes valósága értelmeződik át költői üzenetté.
-
Könyves sors – Magyar sors
0Személyes és kiadói történetem az I. rész 1. fejezetén túl nem most megírt önéletrajz vagy ‘életem regénye’, hanem a mindenkori terveket, beszámolókat, ‘vallomás’-okat, beszélgetéseket, méltatásokat raktam sorba, és csak a jobb megértéshez szükséges szövegeket írtam most hozzájuk.
-
Könyvhetek krónikája
01927 pünkösd vasárnapján Miskolcon rendezték meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének, a magyar könyvszakma akkor már 49 éve működő társadalmi-érdekvédelmi szervének rendes évi közgyűlését. A vitában szólásra jelentkezett Supka Géza, a polgári radikális sajtó kiválósága, ismert író, történész, művelődéstörténész, irodalmi szerkesztő, népszerű adomázó, könyvtáros, diplomata, politikus, műfordító, szabadkőműves páholymester.
A javaslata az volt, hogy „Az évnek egyik napján […] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely […] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.” „Az olvasók megfogyatkozott száma mellett – mondta – a kiadók csak bevált magyar és külföldi írókkal mernek rendszerint a közönség elé lépni: új írók bevezetésének a rizikója és költsége, a legjobb esetben is várható kis példányszám mellett nemigen fizeti ki magát…” Magyarországon kevés az olvasó – fejtegette továbbá. Ebben hibásak „a könyvelőállítás és -terjesztés szervei, amelyek csak igen kis mértékben látják be azt, hogy 1. az olvasóközönséget fel kell nevelni magunknak, 2. tehát azért fel kell kutatni a legelrejtettebb zugokban is, 3. folytonos és ügyes propagandával ébren kell tartani benne a tudatot, hogy kötelessége önmagával, karrierjével, családjával és hazájával szemben az, hogy folyton olvasson…”Két évvel később, 1929-ben aztán meg is született az első könyvnap, melyet a könyv évről évre terebélyesedő, a világháborút is túlélő, az ötvenes évektől könyvhétté szélesedő ünnepe követett Magyarországon. Az ünnepi könyvhét nem mindig zavartalan, a társadalom változásait magán viselő és tükröző, vitákkal tarkított történetét dolgozza fel a korabeli dokumentumok, sajtóvisszhang alapján Köves József (az első ötven év) és Murányi Gábor (az utolsó huszonöt év) izgalmas, oknyomozó könyve. -
Kós Károly levelezése
0„Körömszakadtig hűségesek kell legyünk szegény Erdélyünkhöz, nemhogy megtagadjuk – gyáva és önző könnyebbségért, kényelemért és konjunkturáért –, ami önmagunknak való ostobaság lenne.” – írja Kós Károly egyik levelében. Ez a felfogása vezérelte, űzte, hajtotta a munkára, a harcra, kedvelt kifejezéssel élve az örök tusakodásra. Ha kellett, templomot, iskolát, házat tervezett, ha kellett, regényt, színművet írt, ha kellett, sakkfigurákat alkotott, ha kellett, könyvet tervezett, nyomtatott, illusztrált, vagy plakátot festett, ha kellett, politikai pártot szervezett, kalotaszegi népgyűlést tartott, és ha kellett, levelet írt, sosem tagadva meg a hozzáfordulótól gondolatai bőségét – vagyis mindig tette a dolgát.
Alkotásai emberség és magyarság, az általános emberi és a honi érdekek összehangolása céljából születtek. Kitörölhetetlen jelet hagyó nemzeti kiválóságainknak egyik szimbólumává nemesült. Életművének szerves része, sok más alkotói megnyilvánulása mellett, kiterjedt levelezése, amely számára mindenkor fontos közlésformának számított, és amelynek különféle darabjai már sok helyen és formában napvilágot láttak. Sas Péternek, az erdélyi művelődés elkötelezett kutatójának köszönhetjük, hogy immár kézbe vehetjük Kós Károly összegyűjtött és bőséges jegyzetanyaggal ellátott leveleit, közöttük nagy számban olyan szövegeket, amelyek korábban még nem kerültek közlésre.
A kötet anyagának különös értéke abban rejlik, hogy bár szó esik bennük magánéleti eseményekről, ,kis ügyekről” is, gondolatgazdagsága okán méltán állíthatjuk, hogy a jeles erdélyi alkotó munkásságának fővonulatába tartozik. Ezért nem meglepő, ha e személyes hangú írások olvasása közben szinte egyvégtében jutunk el a bölcs öregemberre valló és filozófiai mélységeket felnyitó megjegyzésig: „…megtanultam megelégedni azzal, amit a sors a számomra juttatott; az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépséget, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitnia a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.” -
-
Lékiratok I-II-
0Nem, nem elírás, Jankovics Marcell tudatosan választotta a kellemesen lágy hangzású emlékiratok szó helyett a Lékiratokat könyve címéül. Ezzel utal arra, hogy saját és családja múltja „többé-kevésbé nem kedves” számára, még ha alapvetően derűs természetének köszönhetően „igyekszik kedélyesen szemlélni”.
A regényes életrajz J. M. élete első 19 évére terjed ki, ám a valós történelmi háttér, amit felrajzol, majd egy fél évezred: felvázolja egész családjának történetét is, visszamenvén az időben az egykori horvát, székely, örmény, lengyel ősökig. -
Liszt Ferenc, az iró
0A magyar irodalom nem szűkölködik ma már Liszt Ferenccel foglalkozó könyvekben, de ezek Liszt Ferencet, a komponistát, vagy az előadóművészt mutatták be különböző megvilágításban a magyar olvasóközönségnek és zenekedvelőknek. A tudós szerző ebben a könyvében Liszt Ferencet, mint romantikus írót leplezi le, aki nélkül hiányos volna a nemzetközi romantika falanxa. Nagy hazánkfia, ha nem is magyar nyelven írt, hanem franciául vagy németül, mégis annak a nagy magyar költőnemzedéknek egyik tagja, amely a 19. század közepén a magyar irodalmat a legmagasabb színvonalra emelte a környező litteratúrák között. A magyar géniusz lendületéből rengeteget adott a magáéból, „a hangok nagy tanárja…” Francia levelei, amelyek csak formájukban azok, hasonlatosak Mikes Kelemen „törökországi levelei”-hez, mert magukban foglalják egy igen nagy és hallatlanul sokoldalú művész gondolatait a világ folyásáról, mégpedig mind politikai, mind szociális, de természetesen főkép művészi vonatkozásban. Mennyi gondolat, mennyi magasröptű megítélése az emberi dolgoknak, villan elénk ebből a kötetből! Ahogy olvassuk Liszt Ferenc zseniális leveleit, a valódi lángész nyilatkozik meg az olvasó előtt: a mindennapi fölött álló művész és író ad számot gondolatairól, vágyairól, eszményeiről, egy valódi művészlélek legbelsőbb redői tárulnak az ámuló olvasó elé. Kevesen tudják, hogy nagy művészt csakis szíve és lelke avathat naggyá, de a művész szent és az átlagos polgárin felülemelkedő, az isteni felé közelítő gondolatait csakis egy másik géniusz értheti meg. Ezért tudja és érzi minden nagy ember, akár festő, akár komponista, vagy politikus, hogy rettentően egyedül van, szinte kiközösítve az emberek, a polgárok, a nép társadalmából. És mégis tenni akar, tennie kell ezért a társadalomért: a „száműzött” mindvégig apostol tud maradni.
-
Lombhullás
0Túl a hetvenedik évén, apám többször a hozzá lélekben közel álló, a szintén idős Szabó Pál szavaira emlékezett: „Lombhullás jön.” (…) „Az avarra gondoltam, fanyar, feledhetetlen illatára. Az avarra, mit Arany János járt, leveleit olvasta, majd avar lett ő is. Azzá válunk mindannyian, beletaposnak, beleszántanak a földbe, de a füvekben, virágokban, élőfákban ismét feljövünk, megint az égre nézünk, és a világnak üzenünk.” – Féja Endre
E kötet Féja Géza 1927 és 1977 között megírt, az egykor a sajtóban közölt, illetve a hagyatékában maradt, eddig még kiadatlan tanulmányait, feljegyzéseit, magnószalagra mondott gondolatait tartalmazza. Az irodalmi élet és az írói sors általános kérdései mellett a magyar irodalom múltjával, kezdeteivel, majd a 19. és a 20. század alkotóival és munkáikkal foglalkozik. Gondolatait fejti ki többek között Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Tömörkény István, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Hatvany Lajos, Szabó Pál, stb. munkásságáról. Az írások négy fő fejezetbe tagolódnak: a Magyar Hellász, mely Féja Géza régebbi írásait foglalja magába; a Vallomások a Nyugat-nemzedékről a reá egykor legnagyobb hatást tett alkotókról beszél; A Magyar író sorsa irodalompolitikai írásokat is tartalmaz, és a Lombhullás életének végén keletkezett írásait tartalmazza. -
Magyar hírlaptörténet
01848. március 15-én este húszezres tömeg szabadította ki fogságából Táncsics Mihályt, ezzel is demonstrálva a sajtószabadság életbe lépését. Az első világháború vesztes befejezése és a forradalmak a cenzúra bevezetésével, a papírfelhasználás korlátozásával, a lapok többségének betiltásával pedig szinte a kiindulópont elé vetették vissza a sajtó helyzetét. A két eseménysor közé eső hetven évben a magyar sajtóélet páratlanul felvirágzott, utóbb is ritkán látható, magas színvonalon működött. A magyar sajtó aranykora a hazai közélet demokratizálódásának egyik fontos fejezete. A sajtó szervezetrendszerét, működésének társadalmi és jogi kereteit, kiadványait és munkatársainak sokaságát mutatja be ez a kis kötet, mely nemcsak a téma tankönyve lehet, hanem tanulságos és szórakoztató olvasmány is.
-
-
Magyar Ponyva Pitaval
0Az Új Magyar Anekdota-kincs ismert szerzője ebben a művében feltáratlan területre vezeti a mai olvasót. A ponyvára került magyar bűnügyi históriákat kutatta és dolgozta fel a XVIII. század végétől a XX. század elejéig, s azokból – széles művelődés és társadalomtörténeti háttér felvázolásával – számos eredeti szöveget és részletes szemelvényt mutat be. Megtörtént bűnügyek ilyen jellegű feldolgozásával első ízben találkozunk irodalmunkban. A szerző nemcsak szinte kinyomozza a ponyvahistóriák valóságelemeit, hanem egybeveti azokat a létrejöttükben és hatásukban szerepet játszó társadalmi, politikai és kulturális jelenségekkel, s az okok-okozatok élesebb megvilágítására feltünteti a korabeli jogviszonyok szorosabb vonatkozásait is.
A Magyar Ponyva Pitaval – nem utolsósorban a XIX. század nevezetes betyárjairól adott valóságos képekben – számos máig élő, hamis illúziót eloszlat. Szórakoztatva vezeti végig az olvasót a bűnügyi ponyva változatain, s közben megeleveníti azt a rendkívüli befolyást, amit ez a hihetetlen mennyiségű tömegnyomtatvány az olvasóközönség százezreire gyakorolt. -
-
Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam
0A Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam című memoár, Rejtő első igazi könyvpróbálkozása, három kalandos esztendő történéseit foglalja össze. A leginkább útirajznak vagy utólagos naplónak nevezhető kéziratból – ami azért a későbbi P. Howard-os fordulatokban sem szűkölködik – inkább egy, a Parnasszusra irányt vett szerzőt ismerünk meg, aki az íróvá válás céljából indult élményszerző nyugat-európai körútra.
-
Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése 1948–1997
0Nádas Péter esszéjével.
A 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának és társának, a tanatológia magyarországi úttörőjének több mint 700 darabból összeállított levelezése két erős és nagy hatású személyiség összefonódó sorsáról, sokat próbált, de elszakíthatatlannak bizonyult kapcsolatáról tanúskodik. Mészöly Miklós (1921-2001) és Polcz Alaine (1922-2007) levélváltásaiból azonban nem csupán a híres házaspár közös életének jelentős és hétköznapi pillanatai tárulnak fel, de érzékletesen rajzolódik ki a félmúlt, a szocializmus és a rendszerváltás történelmi korszaka. -
Mikszáth Kálmán és a gyermekjátékok világa
0„A gyermekjátékok – játék és költészet ölelkezése” – állapította meg főművében, az Ormányság-ban találóan a kákicsi tudós tiszteletes, Kiss Géza. Vajon ez a tündéri világ – a gyermekjátékok világa – hogyan tükröződik művelődéstörténetünk egyik legnagyobb alakjának életművében? Annak a lángelmének életművében, aki – talán szabad így fogalmaznunk – maga is valósággal „játékból és költészetből” volt összegyúrva… Hogyan látta ő ezt a világot kisgyermekként a XIX. század közepén a nógrádi szülőtájakon? Hogyan élte át, hogyan szívta magába? Mit őrzött meg és mit hordozott belőle magában élete folyamán? Végül mit hagyott hátra belőle nekünk, utókornak? És túl mindezeken: vajon mivel járult az hozzá egyfelől gondolatvilága és egyénisége, másfelől nyelve és stílusa kiformálódásához? Hívjuk az olvasót, hogy mindennek feltárásában tartson velünk…
-
-
-
Móricz Zsigmond hagyatékából
0Az Új Magyar Múzeum e kötete Móricz Zsigmond kiadatlan hagyatékának legértékesebb írásait tartalmazza.
Nagy novellistánk és regényírónk páratlan termékenységű művész volt; életművét még ma is, több mint tizenöt évvel halála után, alig tudjuk felmérni. Nemcsak a hírlapi hagyaték, de a kiadatlan, félig kész vagy teljesen elkészült, és valamilyen okból nem közölt művek is nagy értéket jelentenek. Ez a gyűjtemény az első kísérlet a legérdekesebb kiadatlan írások publikálására. Közli a Csibe-témából készült háromfelvonásos színművet, melyről eddig a kutatók is azt hitték, hogy elveszett, s amelynek csupán kezdő jelenete hiányzik. E vígjáték érdekes adalék az öregedő író proletár-szemléletéhez. Móricz Zsigmond számos novellája, előadása (pl. a szlovenszkói előadások egy része), irodalmi tanulmánya, cikk-vázlata, rádió összeállítása e gyűjteményben jelenik meg először. Nemcsak a szakemberek, hanem a nagy író hívei, a széles olvasóközönség is minden bizonnyal örömmel forgatja majd e kötetet. -
-
Naplók
0„Legjobb volna abbahagyni az írást: én túl vagyok hevítve és biztosan Maga is. Nagyon finom, nagyon gyilkos: megölt: „maga csak külsőleg lát: amit nem lát, elképzel: és úgy látszik, ez magának elég is”. Jobban benne van ebben az én karakterem, mint a harminc kötet könyvemben. (…)
Hogy mi jön ki ebből? Mintha egy vad Móricz regényt olvasnék: először életemben vettem észre, mi az.”
Móricz Zsigmond jelentős mennyiségű naplókéziratot hagyományozott az utókorra. Ezeknek az 1924 és 1942 között írt naplóknak jellegzetessége a töredékesség. Az írást szenvedéllyel űző, egyik szövegét a másikkal gyógyító, a hétköznapi eseményeket azonnal a művészi megfogalmazás síkjára emelő író levél- és versíráskor is több papírpéldánnyal dolgozik: az egyikkel a valós életét alakítja, a másikkal a magánjegyzeteket, a naplót, a megírandó regényeket gazdagítja – talán ránk, kései olvasókra gondolva.
Naplói 2010-től több kötetben jelennek meg, posztumusz művekként gazdagítva a hatalmas írói életművet.
1924–1925-ben a publikált és a bizalmas írások is többfelé elkötelezettek: szólnak a feleségnek, Holics Jankának, és a fellobbanó szerelmek hősnőinek, Simonyi Máriának és Magoss Olgának. Móricz a naplóírás segítségével vészeli át családi életének ebből fakadó válságát, amely már-már írói pályájának derékba törésével is fenyeget. -
-