Személyes és kiadói történetem az I. rész 1. fejezetén túl nem most megírt önéletrajz vagy ‘életem regénye’, hanem a mindenkori terveket, beszámolókat, ‘vallomás’-okat, beszélgetéseket, méltatásokat raktam sorba, és csak a jobb megértéshez szükséges szövegeket írtam most hozzájuk.

Az Új Magyar Anekdota-kincs ismert szerzője ebben a művében feltáratlan területre vezeti a mai olvasót. A ponyvára került magyar bűnügyi históriákat kutatta és dolgozta fel a XVIII. század végétől a XX. század elejéig, s azokból – széles művelődés és társadalomtörténeti háttér felvázolásával – számos eredeti szöveget és részletes szemelvényt mutat be. Megtörtént bűnügyek ilyen jellegű feldolgozásával első ízben találkozunk irodalmunkban. A szerző nemcsak szinte kinyomozza a ponyvahistóriák valóságelemeit, hanem egybeveti azokat a létrejöttükben és hatásukban szerepet játszó társadalmi, politikai és kulturális jelenségekkel, s az okok-okozatok élesebb megvilágítására feltünteti a korabeli jogviszonyok szorosabb vonatkozásait is.
A Magyar Ponyva Pitaval – nem utolsósorban a XIX. század nevezetes betyárjairól adott valóságos képekben – számos máig élő, hamis illúziót eloszlat. Szórakoztatva vezeti végig az olvasót a bűnügyi ponyva változatain, s közben megeleveníti azt a rendkívüli befolyást, amit ez a hihetetlen mennyiségű tömegnyomtatvány az olvasóközönség százezreire gyakorolt.