-
„A folyton mardosó titok”
0800 FtA könyvben szereplő írók és költők látszólag véletlenszerűen kerültek egymás mellé, valójában azonban összeköti őket a hagyományos, a tartósnak bizonyuló értékek képviselete, az emberlét Németh László-i értelemben vett minősége, az Illyés Gyula hirdette nemzeti elkötelezettség, a pannon föld tradícióteremtő erejébe, hagyományainak kisugárzásába vetett hit. Az írásokban megjelenik – többek között – Pákolitz István és Csorba Győző, Fodor András és Takáts Gyula, Arató Károly és Galambosi László, Makay Ida és Tüskés Tibor, Kautzky Norbert és Veress Miklós, Rajnai László és Balla D. Károly. Egyaránt olvashatunk tehát már eltávozottakról és még köztünk élőkről, a határon inneniekről és túliakról, az elismerést már kivívottakról és az irodalmi tudatunkban – méltatlanul – szerényebb helyre szorultakról. A könyv második része könyvszakmai és -történeti írások gyűjteménye, a harmadikban pedig régiónk sorsproblémáit és történelmi alternatíváit mérlegeli a szerző.
-
-
„Kőből, fából házat… igékből várat”
01 200 FtA centenáriumi tisztelgésnek szánt antológia Kós Károly kevésbé ismert, főként publicisztikai és önéletrajzi írásaiból, valamint az emberi írói-egyéniségét, fáradhatatlan és sokoldalú tevékenységet megidéző kortársi emlékezésekből, interjúkból áll össze. A fiatal kutató Sas Pétert, a kötet összeállítóját és utószavazóját méltán megilleti a Kós Károly-i örökség megtartójának és gyarapítójának büszke titulusa: „Jöhetnek utánam fiatalok, és folytathatják munkámat, járhatják az utat, amit én is segítettem törni hittel, jóakarattal népünkért, magyarságunkért, fiainkért.” A kötetbe válogatott Kós-írások különleges értéke az is, hogy ritkán publikálták őket. Sőt akad köztük olyan, amely mindmáig kéziratos formában lappangott, vagy olyan, amely nem érte meg a publicitást. A kortársi emlékezések, tanulmányok, interjúk nagy erénye pedig az, hogy szinte a fénykép pontosságával hitelesítik a Kós-írásokból kirajzolódó szellemképet, amelyet a hálás utókor az erdélyi kisebbségi élet „mindeneseként” ismer. Azt a Jókai-hősök hevületéből táplálkozó erkölcsiséget, amelyre védőfalként rárakódott a kolozsvári református kollégium élénk, függetlenségi-ellenzéki, minden újításra érzékeny negyvennyolcas szelleme, hogy azután mindezt beérlelje a századelő polgárosodó Budapestjének forrongó, újító lendülete. A kisebbségi létforma még élesebbre véste a portért: építész volt és maradt, író lett és népművelő, grafikus, könyvkiadó, mezőgazdász, nyomdász és betűvéső, lapszerkesztő és a többi és a többi. Ember volt a változó és megújuló világban.
-
„Világ világa, virágnak virága…”
0800 Ft1922 áprilisában az a német bizottság, amelynek feladata az első világháborúban a német hadsereg által elpusztított leuveni egyetemi könyvtár állományának helyreállítása, illetve kárpótlása volt, a müncheni Jacques Rosenthal antikváriustól egy szerény külsejű, 298 lapból álló latin kódexet vásárolt. Amikor ezt Georg Leidinger, a Bajor Állami Könyvtár kézirattárának vezetője átvizsgálta, idegen nyelvű szövegre lett figyelmes, melynek magyar voltát Franz Babinger müncheni szlavista és turkológus ismerte fel. Az elhalványult sorokat Gragger Róbert, a berlini Collegium Hungaricum akkori igazgatója Jakubovich Emil levéltáros és középkorkutató segítségével hamarosan megfejtette, majd 1923-ban kísérő tanulmánnyal ellátva közzé is tette. így vált ismertté nemcsak a magyar nyelv, de az egész finnugor nyelvcsalád első fennmaradt lírai emléke. A Máriának Krisztus halálra ítélése miatti fájdalmát érzékeltető vers méltó nyitánya az írásos magyar poézisnak. „Csak végig kell nézni: még a csonka költeményben is hány fordulaton nem megy át a »siralom« líraisága. Bágyadt féleszmélet állapotából három ízben tör fel benne megújuló erővel az anyai fájdalom jajszava, mindannyiszor más-más fordulattal keresve utat, amelyen megnyilatkozhassék, s élő lényt, ki könyörüljön rajta és fián, mígnem a szemlélet ismételten felizgató hatása alatt az irgalomért kiáltás kitöréséig emelkedik” (Horváth János). Az Ómagyar Mária-siralommal és az azt megőrző kódexszel számos nyelvészeti, irodalomtörténeti, kodikológiai tanulmány és cikk foglalkozott. A vers hazatérése – 1982-ben egy csereakció nyomán a kódex a leuveni egyetem könyvtárának állományából hazai közgyűjteménybe, az Országos Széchényi Könyvtárba került – ismét felkeltette az érdeklődést legrégibb ismert költői alkotásunk iránt. Kötetünk a verset hasonmásban, betűhív átírásban, egykori kiejtés, valamint modem értelmezés szerint közli, Vizkelety András új kutatási eredményeket is felmutató tanulmánya pedig részletes ismereteket nyújt a költemény keletkezéséről, latin mintájáról, szövegének értelmezéséről, leírásának körülményeiről, s arról a napi használatra szánt, munkaeszközként forgatott kódexről, amelynek ím. levelén az Ómagyar Mária-siralom megkopott betűi sorakoznak.
-
64 hattyú
01 000 FtÚgy gondolom, a versírót előbb-utóbb érdekelni kezdi a saját mestersége, érdeklik azok az eljárásmódok, amelyeket többnyire tudattalanul használ, s amelyeket mások használnak, és érdeklik azok az élménykötegek, mintegy rejtett kábelcsomók, amelyeken átfutva a vers verssé lesz. Letagadhatatlanul vonzódik eszközeihez; mint egy edzett pallér a kőhöz, téglához, vakolókanálhoz, úgy vonzódik a nyelvhez, a verslábhoz, a kötőszavakhoz, és nemegyszer el is átkozza őket, ha mégsem esnek jól a keze ügyébe. A téma sok-sok lehetősége közül az itt következő elmélkedésekben főképpen egy dolog érdekelt engem: a vers alakulása, a szó több értelmében. Érdekelt a vers létrejötte, kialakulása az élménymagtól a kész versig, és érdekelt a vers átalakulása, úgy, ahogyan részben kortársként megfigyelhettem, szemmel kísérhettem a 20. századi vers, versfunkció, versélmény nagy változásait a megelőző verseszményekhez képest. De hát nem írok én valami irodalomtörténet-félét. Sem kritikát. Talán még tanulmányt sem. Egyszerűen tapasztalataimat közlöm, egy alanyi versíró alanyi gondolatait. Ha alcímet keresnék ehhez a könyvhöz, ilyesmit választanék: tűnődések a versről. Vagy: hogyan szokás verset írni? Persze, ahány ház, annyi szokás – erről igyekeztem el nem feledkezni. Megpróbáltam más és más költők versírási módjait fölfejteni, műhelyükhöz minél közelebb férkőzve, és megpróbáltam a magam műhelyéből hozzácsapni a versélményhez mindazt, amit egy gyakorló költő versismeretből összegyűjt. Műhelylátogatásra invitálom tehát az olvasót, megjegyezve, hogy ez többé-kevésbé szabadtéri műhely. Olyan, amelynek van valami köze a természetmegfigyeléshez, mintha egy madártelep felszerelését óhajtanánk megtekinteni, szemlénk közben nem feledkezve meg a természetesnek és a mesterségesnek arról a sokszor nehezen elhordozható kettősségéről, amit a versírás vagy a versolvasás jelent.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
A nagy titok
0600 FtKazinczy Ferenc nemcsak formálója, hanem tudatos krónikása is a magyar felvilágosodás és nyelvújítás korának. A Széphalmi vezér személyén keresztül kapcsolódott egymáshoz a kortárs értelmiség színe-java. E forrongásban lévő, sokszínű, hosszú álmából öntudatra ébredő világnak legfőbb szereplőivel Kazinczy optikáján keresztül ismerkedhetünk meg.
Természetesen helyet kapnak a válogatásban a két nevezetes prózai mű, a Pályám emlékezete és a Fogságom naplója szép részletei, de megtalálható e lapokon néhány alig ismert tanulmánya is. -
-
-
-
-
A Szentlélek karavánja
0800 FtElső ízben 1979-ben látott napvilágot az évtized egyik legfontosabb magyar regénye, a Beatrice apródjai, Illyés Gyula tollából, amely az ő önéletrajzi és kortörténeti szálakból sodort -a történeti időt tekintve-, a Puszták népé-vel elkezdődő, majd a Kora tavasz-szal folytatodó regényfolyamának szerves része; a Hunok Párisban eseménytörténete felé vezető időköz regénye. Ez a vállalkozás -életrajz, emlékirat és kortörténet- tehát Illyés Gyula egész írói pályáján átnyúlik, s az író számára is, de minden bizonnyal olvasói számára is éppen az 1918 és 1925 közötti időszak ábrázolása jelenthette a legizgatóbb és legnehezebb feladatot, mert egy olyan nehéz és keserves korszakot kellett a történelmi tisztánlátás erejével és szépírói hitelével megidéznie, amelyről mindeddig alig-alig esett szó irodalmunkban. „Buzgalmamat az keltette, hogy azt éreztem: a magyar nép XX. századi legsorsdöntőbb esztendeiről, ahol minden nagy bajunknak a forrása van, a szellemi élet nem adott méltó ábrázolást.Nem tudjuk, hogy mi történt, értve úgy, hitelesen nem tudjuk, mert hisz még történetileg se tudjuk világosan:mi történt a magyarsággal 1918 és 1925 között.”
-
-
-
Ady Endre levelei III.
01 000 FtBÖLÖNI GYÖRGYÉKNEK Érmindszent, 1914. máj. 25. Drága Gyurkám és Itókám, megérkeztem, remélem két-három hét múlva nem leszek ilyen kutyául. Küldjétek el már végre azokat a rólam s nekem szóló újságokat. És írd meg, fiam, mit küldjek pünkösdre? Hogyan érkeztél vissza? Itóka, te vagy az okosabbik és pontosabbik, írjatok. Édesanyám csókol benneteket. Szándéka valamit, amit csak sok baja miatt halogatott, üldeni nektek. Csókol, Adytok
-
-
Ady szerelme: Ada
02 500 FtAdy Endre születésének százhuszonötödik évfordulójára váratlanul előkerült a költő hét levele, melyeket Bisztriczky Józsefnéhez, azaz Adához, Városmajor Szanatórium-beli szerelméhez írt 1912 folyamán. A levelek létéről és hozzávetőleges tartalmáról már 1933-ban tudomást szerezhetett a szűkebb szakmai és a szélesebb olvasóközönség, ugyanis Mittay László tanár, egy Adával készített interjúba ágyazva, néhány mondatot közölt belőlük. A levelek híján az irodalomtörténészek csupán ezekre az idézett mondatokra, a kortársak memoárjaira és persze az Adához írott versekre hagyatkozhattak eddig, ha a Lédával való szakítás zárómozzanatait és az áhított új társ keresésének epizódjait próbálták feltárni. Habár a levelek olvasása során nem jutunk eddigi ismereteinket lényegesen megváltoztató adatokhoz, végül mégis úgy érezzük, többet tudtunk meg erről a bonyolult érzelmi kapcsolatról. Ady heves ostromára az asszony egyszerre volt nyitott és maradt visszafogott, amivel valószínűleg tovább gerjesztette a költő vágyait. Ada természetének ezen vonásai később sem változhattak. Akik idősebb korában ismerték, emberileg szintén vonzónak, kulturáltnak, jó társalgónak és mégis zárkózottnak, megfejthetetlennek látták. Kovalovszky Miklós Ady-kutatásai során szintén arra a megállapításra jutott, hogy Ada nem kérkedett a történettel, még csak nem is emlegette, hogy ismerte Adyt – családjában, ismeretségi körében ez nem volt beszédtéma. Ma is ilyennek ábrázolja őt unokája, Bisztriczky Tibor, akinek a könyvben szereplő családi fotókat köszönhetjük és Krajtsovits Margit, az 1950-es évekbeli fiatal lakótárs, akinek Ada 1953-ban a leveleket ajándékba adta. Ebben a könyvecskében közreadjuk Ady és Ada kapcsolatának valamennyi, általunk fellelhető dokumentumát: a már ismert verseket, melyek közül egy kéziratban is fennmaradt, az Ada-leveleket, melyeknek hasonmása most jelenik meg először, Ady leveleit, melyeknek ez az első teljes közlése, a gyűjteményünkbe került három darab fakszimiléjével együtt. Hegyi Katalin tanulmányában és a levelek jegyzeteiben összefoglalja, illetve filológiailag újraértékeli e fellángolás történetét. A kötetet Székely Aladár néhány ismert, Adyt ábrázoló felvétele, valamint Máté Olga és az aradi Kossak József eddig publikálatlan, Adát ábrázoló fotója illusztrálja. Köszönetet mondunk Krajtsovit Margitnak, hogy lehetővé tette a birtokában maradt levelek szöveghű közlését, Bisztriczky Tibornak, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozta Ada több fényképét, és hozzájárult publikálásukhoz, az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak és az Országos Orvostörténeti Könyvtárnak, hogy engedélyezték a gyűjteményükben lévő dokumentumok fakszimiléjének megjelentetését.
-
Ady tévedései és igazságai
02 000 Ft„Új időknek új dala vajon-e munka, melyet kezében tart a kedves Olvasó? Igen is, meg nem is. Ady Endre és az Ady-kultusz tárgyilagos, de mégsem szenvtelen értékelése terén mégis páratlanul úttörő e szerény kötet a Szatírarcú megszépülésének centenáriumán. Ady tragédiája és a magyar nemzet tragédiája kölcsönösen tükröződtek egymásban, és mindkettő legmélyebb gyökere önmagában volt. Ady halott szívét – kérésének megfelelően – ahhoz kell elküldeni, hogy mérlegre tegye, akihez a legrosszabb volt. A legrosszabb pedig ahhoz volt, akit Jézus Szentséges Szívének ünnepén keresztre feszítettek: Magyarországhoz. A mérlegre tekintve pedig mérleget von az Ős-Kaján megmérgezett vértől elhalt szívéről. A mérleg pedig nem feltétlenül pozitív. Leszámol a szerző azzal a hamis, Ady által is sugallt képpel, hogy a „zseninek” – úgymond – minden szabad. A „l’art pour l’art” hamis dogmája darabokra zúzatik, miszerint a művészi forma a tartalomtól elválasztva értékelhető, értékelendő és mintaadó lehet. Az igaz és a jó tengelyétől elszakított gyümölcs elrothad, bármennyire is „szemre szép és tekintetre gyönyörű”, evése mégis halálos. Bousset püspök örökérvényű maximája a Hortobágy poétájának új dalaira is igaz: „Pulchra, nova, sed falsa!” Igen. Nem minden hamis ma, csak az, amit mondott az önkoronázott „zseni” a „zsenialitás” rombolási jogáról, s amit a „zsenialitás” spongyáját markolók sem moshatnak le, s írhatnak át, mintha Ady a „miénk lenne”, kit „át nem engedhetünk azoknak”, akikhez tartozónak mindhalálig vallotta magát a rombolás táltosa. Ifj. Tompó László művének igazságkereső sorai lehetővé teszik, hogy a kritikátlan, vagy csupán kvázi-kritikus Ady-rajongástól megszabadulva kigyógyuljunk az önsorsrontó, „nekünk Mohács kell” vérmérgezéséből, mely a trianoni Mohácshoz vezetett. Igen. Ki kell mondani: irodalmunk mohácsi tragédiája Ady költői-írói hagyatéka. Azonban legyen ezen irodalomtörténeti összegzés Kisfaludy Károly szellemében csupán a múlt elrettentő példája, viruljon a méla-vágytól kínzott Nagyszemű Legény vérmérgezéstől halt gyásztér-szíve az örök békességben, s valljuk a magyar költészet feltámadásába vetett hittel: „El! ti komoly képek! Ti sötétség rajzati, félre! // Uj nap fényle reánk annyi veszélyek után, // Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most, // S égve honért bizton nézzen előre szemünk, // És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében, // Nemzeti nagylétünk hajdani sirja Mohács!”
(Szász Péter)Ady tévedései és igazságai -
-
Alma Mahler, egy szenvedélyes élet
02 500 FtAlma Mahler kivételesen összetett személyiség volt. A századfordulós Bécs művészi, intellektuális életének meghatározó múzsája; írók, zeneszerzők, képzőművészek rajongtak érte. Karizmatikus, nagylelkű és öntörvényű asszony, folytonos hódolat tárgya. Elbűvölte Gustav Klimtet, felesége volt Gustav Mahlernek, Walter Gropiusnak, Franz Werfelnek, viharos szerelmi viszony fűzte Oskar Kokoschkához. Naplóin keresztül, zavarba ejtően nyitott modern nő figurája rajzolódik ki, – aki hihetetlen természetességgel írta le szerelmi élete legintimebb részleteit – és aki tehetségét, tragédiákkal árnyékolt életét zseniális férfiaknak rendelte alá. Szenvedélyes, túlfűtött visszaemlékezései felvetik a kérdést, hogy élete során a teremtő géniusz megszállottja volt, vagy magába a Szerelembe volt szerelmes.
-
-
-
Arany János akadémiai kézirataiból
01 500 FtArany Kéziratainak legnagyobb gyűjteményét a MTAK őrzi. Ez érthető is: a költő-főtitkár közéleti pályájának második fele szorosan összefonódik az intézmény történetével; ha – nem ok nélkül – a Kisfaludy Társasághoz fűződő kapcsolatokat is ide sorolnók: voltaképpen az egész. De ha a válogatást azzal a Toldy Ferencnek 1859. jan. 10-én írt levéllel kezdjük is, amellyel megköszönte a Marczibányi díjat s éppen az „Epilógus”-nak a Kapcsos Könyvből 1877. július 4-e után kimásolt kéziratával végezzük: a legterjedelmesebb, változatosabb és több tanulságot nyújtó darabokat tehetjük egymás mellé. Nagy a forrásértékük a hivatali iratoknak is. Ilyen tekintetben sokan felhasználták őket; főképpen Gergely Pál, aki ez iratok temérdekségét észrevette,a munkába temetkező lángelmét megsiratta, az anyagot elrendezte, válogatott darabjait a kritikai kiadás vaskos XIV. kötetében teljes szövegükkel, az összesek jegyzékét rövid magyarázattal közzétette. A levelek, főként a barátiak, sokkal többet mondanak Arany személyiségéről. Ezeknek keletkezését, emberi környezetét, a költő „levelezési szokásait” Sáfrán Györgyi derítette fel a kritikai kiadás XV. kötetének meg az „Arany János leveleskönyve” című kiadványnak bevezetésében. A verses és prózai művekről főképpen szövegtörténeti és szövegváltozati adalékok találhatók összefoglalva a kritikai kiadás I-XII. kötetében.
-
Honterus Antikvárium és Aukciós Ház
