Latinovits Zoltán legendákat provokáló-teremtő egyéniség volt, színpadi alakításai, filmszerepei, versmondása, egyáltalán minden megnyilvánulása mindig is közügy volt, s aszerint mérlegeltetett, barát vagy ellenség ítélte meg. Szelet vetett a Ködszurkálóval is, amelyben szenvedélyes hangon szólt a színházról, páratlan hivatásszeretettel és szakmai tudással akarván megújítani a szinikultúránkat. A több mint egy évtizede megjelent könyv gondolatai ma is időszerűek, mit sem veszítettek erejükből, igazságait felerősíti a színházzal kibogozhatatlanul összefonódott életpályát lezáró tragikus „felvonásvég”. Latinovits írja egyhelyütt: „A színész halála után csak emlékek maradnak. Játékemlékek. Kellékek.” Nagy László szép szavával megkoronázott „színészkirály” kilenc esztendeje nincs közöttünk. Rómeó-Színbád-Ványa bácsi valóban már csak emlékezetünk színpadán él, de írásos életműve tán visszavarázsolhatja tünékeny alakját.

„A kötet nem önéletrajz, nem is regény és főleg nem próbál az irodalmi mű szerepében tetszelegni. Sokkal inkább beszámoló kétszer harmincöt évről – otthon és itthon –, tele gonddal, örömmel és keserűséggel. Keresztmetszet a XX. században nekem kimért életidőből.”

Miután Brooke Shields végre magához ölelhette újszülött kislányát, valami szokatlan történt. Kétségbeesés, önvád és könnyek. Most először, a gyönyörű, mindig derűs hollywoodi sztár életének borús napjairól mesél. A depresszióról, a szégyenérzetről és a tanácstalanságról, amely érthetetlen hangulatváltozásait kísérte. Hiszen annyira várt erre a gyermekre! Nők milliói élik át ugyanezt életük legfontosabb eseménye kapcsán, és esnek mélységes zavarba tőle. Brooke Shields nyíltan mesél arról a harcról, melyet általában kínos hallgatás övez, noha minden tizedik anyukának szembe kell néznie vele. És mesél a győzelemről is. Őszinte, női vallomás ez a könyv a gyermek utáni vágyról, az igaz szerelemről és a szinte tolerálhatatlan nyomásról, amely egy mai fiatal anyára nehezedik. A Golden Globe-díjas színésznő élvezetes stílusával a legkomolyabb helyzetekben is megtalálja a szeretni való esendőséget, a humort, a nőies bájt.

„Mesteri és lebilincselő kötet: éppen olyan részletgazdag, mint amilyet a rajongók és a filmőrültek várnak.” KIRKUS REVIEW
1977. május 25-én az Egyesült Államokban bemutattak egy független, kisköltségvetésű, kínkeservesen leforgatott science-fiction filmet. Mindössze harminckét moziban vetítették, a Csillagok háborúja mégis filmtörténelmet írt: bár senki nem számított rá, pillanatok alatt megdöntött minden bevételi rekordot, és a filmkészítés, illetve -forgalmazás új korszakát nyitotta meg. George Lucas még be sem fejezte a Csillagok háborúja forgatókönyvét, amikor megálmodta a kincsvadász régészprofesszor, Indiana Jones figuráját. Az Indiana Jones-filmeket később Steven Spielberg rendezte, míg Lucas producerként működött közre az elkészítésükben. E két kultikus sorozat mellett George Lucas azzal is beírta magát a filmtörténetbe, hogy forradalmasította a speciális effektusokat és a mozifilmek hangzásvilágát. A hírhedten zárkózott, öntörvényű és kontrollmániás rendező életrajzi kötete hol felmerülő, hol provokatív magánéleti és szakmai eseményeken keresztül mutatja be, hogyan bontakozott ki az egyedülálló karrier, és milyen hatással voltak George Lucasra az őt körülvevő alkotó- és pályatársak, mint Francis Ford Coppola, Steven Spielberg és Harrison Ford. Feledhetetlen hőseihez és halhatatlan történeteihez hasonlóan George Lucas hatása a mai napig töretlen. Egyedülálló életműve és az a bizonyos messzi-messzi galaxis, amelyben megálmodója él, most végre kézzelfogható közelségbe kerül.

Miért adtam ezt a címet a könyvemnek? Az egyik prózai színházunk előadásán a nagyon kedves színésznőnknek – a darab rendezése szerint – váratlanul a szoknyája alá nyúlt partnere. Mire ő nőiességében sértve, de nem nagyon megdöbbenve, mondhatatlan kedvességgel megszólalt, így: – Hááát…