Izgalmas betekintés a világ öt építészeti remekművébe – panorámás kihajtható lapokkal

„A szerző Gerő László építész, közismert műemléki szakember, e könyvében az ország legjelentősebb műemlékének, a középkori budai várnak helyreállításával ismertet meg, amit az ő tervei alapján végeztek 1946 – 1966 között, és amely mind ez ideig hazánk legnagyobb műemléki helyreállítása. (…) A szerző e könyvben a helyreállítás terveit előzményeit és célkitűzéseit ismerteti, majd végig kísér a feltárt középkori királyi vár és palota maradványait bemutató munkákon. Leírja a vár védelmi rendszerének (várfalak, nagyrondella, kaputorony, buzogánytorony stb.), valamint a palota főbb részeinek (gótikus nagyterem, palotakápolna) helyreállítását. Végül pedig az egész Várhegyre kiterjedő, ma is várfalakkal övezett középkori védett település építészeti rekonstrukciójával is megismertet, amely műemlékvédelmi szempontból a király vártól el nem választható egységet alkot.”

A magyar építészet egészének történetét még nem írták meg. E kötet a feladat megoldásának első kísérletét igyekszik nyújtani. A munka alapját főként az utolsó évtizedben megindult alapos és a tudományos követelményeknek megfelelő részletkutatások alkotják.
Könyvem hangsúlyozottan nem a magyar építőművészet történetét akarja adni, hanem az építészet egészének fejlődését törekszik feltárni. Az építészettörténet művelői általában csak az építőművészet legnagyobb alkotásaival foglalkoznak: királyok és nagyurak építkezéseivel, az állam és az egyház nagyszabású műveivel, jelentős művészegyéniségek alkotásaival. Az építészettörténet jórészt csak az ú.n. építőstílusok fejlődését szokta vizsgálni. Jelen kísérlet többre tör. A magyar nemzet egész építő munkáját kívánja megrajzolni, tehát a királyok, főpapok, főurak, polgárok és a falusi ember építészetét egyaránt tárgyalja.

Korunkban a történelmi városok mindinkább elvesztik emberszolgáló funkciójukat, és az új lakónegyedekben sok a könnyelműen eltékozolt terület, mellyel semmit sem lehet kezdeni. Ez a könyv azért emel szót, hogyan is lehetne ismét emberi léptékűvé alakítani a modern nagyvárosok közterületeit. A szerző kérdésfeltevéseinek középpontjában az ember áll, és javaslatai arra irányulnak, hogy a modern technikai követelmények közepette is a gyalogosé legyen a város. A városépítészetről, városesztétikáról, településtervezésről magyar nyelven is már jó néhány tanulmány napvilágot látott, de ezek többsége a szűkebb szakmához, és nem a várost, a települést naponta használó közönséghez szólt. Paulhans Peters könyvében erre a feladatra vállalkozott, de arra is, hogy hozzájáruljon a városépítészet vitatott álláspontjainak, jó kezdeményezéseinek és veszélyeinek tisztázásához, kritikusabb, éberebb szemlélet kialakításához.

Egy házépítés története, ahogyan én láttam. Az építész asszony, ahogyan a gyermekeim apja menet közben titulált. Én, mindennek az oka és okozója. Aki ezt az egészet kavarta. Azt, hogy odahagyjuk viszonylag jól bejáratott városi társasházi életünket, és falura költözzünk, házat építsünk. A könyv főszereplője a ház maga, ahogyan kitalálódik, felépítődik, belakjuk, ellepjük. Ahogyan zajlunk benne, kutyák, macskák, gyerekek, barátok, tüzek, vizek, mesék, képek. És énekeljük közben a Mary Poppins kéményseprőjével:
„I do what I like, and I like what I do” (Azt csinálom, amit szeretek, és azt szeretem, amit csinálok.) Petrik Adrien

„Hogyan ​építsünk a Balaton-parton?” – a két világháború közötti publikációkban egyre gyakrabban jelent meg a kérdés, amely ezt követően is korszakról korszakra napirendre került. A tópart egységes rendezésére és fejlesztésére a Balatoni Intéző Bizottság 1929-es megalapítása adta meg a lehetőséget. Ettől kezdve az építészet meghatározó pozíciókat alakított ki a regionális fejlesztési intézményekben, ami nagyban hozzájárult a táji, települési és építészeti léptékű kérdések egységes kezeléséhez. A tervezéstörténet fókuszában a hatvanas évek építészetét meghatározó Balatonkörnyéki Regionális Terv áll, amely 1965-ben elnyerte a nemzetközi Építész Szövetség (UIA) Abercrombie-díját. Az első regionális terv előzményeinek és a későbbi változások, torzulások megértéséhez azonban a tervezéstörténeti folyamatot tágabb időkeretben szükséges elemezni. A könyv a Balaton-part huszadik századi építészetének történetéről szól. Elsősorban azokat a regionális szintű koncepciókat vizsgálja, amelyekkel a korabeli szakemberek, köztük Kotsis Iván, Farkas Tibor és Polónyi Károly a tóparti építészet problémáira megoldásokat kerestek. Az egyes fejezetek a tervezéstörténet kiemelt szakaszaira fókuszálnak: a harmincas évek civil bázisú fejlesztéseire, az ötvenes évek útkeresésére, a hatvanas évek több léptékszintet átfogó fejlesztéseire, majd a hetvenes években egyre inkább előtérbe kerülő ökológiai és fejlesztési problémákra. Az átfogó regionális koncepciókhoz kapcsolódóan azonban a települési és építészeti léptékszinteken lezajló változások is megjelennek. A minta- és típustervek elemzésén túl a rekreációs célú építészet jellegzetes funkciói illusztrálják a korszakos fejlesztéseket. A szezonális használatú vízparti strandok, kempingek, vendéglátóhelyek, valamint a nyaraló- és szállásépületek könnyed megformálásában a tervezők kísérletező mentalitása tükröződik. Invenciózus szerkezeti kialakításuk a Balaton-parti modern építészet identitásformáló elemévé vált. Bár a huszadik század örökségéből egyre kevesebb emlék marad fenn, a köztudatban ma is meghatározó képként élnek ezek a szezonális karakterű vízparti épületek.

„Pierre Vago – Vágó Péter – 1910-ben született Budapesten. Édesanyja, Lénárt Gitta, híres énekesnő és híresen szép asszony. Édesapja, Vágó József, fia születésekor már elismert építész, akinek művei kiemelkedő helyet foglalnak el kora építészetében… Az Egy mozgalmas életet úgy is olvashatjuk, mint egzisztenciális metaforát, melyben az egykori mindennapok apró hírei, melyeket a szerző életereje és mindig éber kritikus szelleme hat át, új életre kelnek, s arra késztetik az olvasót, hogy elgondolkodjon azon, mit jelent számára az akarat, a cselekvés, az etika, az elkötelezettség, a barátság és a szolidaritás.” Maurice Culot

A szerző új kötetében 25 olyan férfi életrajza és portréja olvasható, akik a 19. és 20. században jelentősen befolyásolták és formálták Magyarország arculatát. A ma is gyönyörű, megvédendő értékként számon tartott Országházunk, templomaink, jelentős múzeumaink megalkotóinak arcképcsarnoka ez a könyv, amelyben az alkotók életteli biográfiája mellett bemutatásra kerültek alkotásaik is. „Korunk rohanó világában öröm kezünkbe venni egy gondosan válogatott, megírt és szerkesztett kötetet, amely nem engedi feledésbe merülni világszínvonalon alkotó építőinket, akik épített környezetünk feledhetetlen megálmodói közé tartoznak. Szinte mindennap elhaladunk alkotásaik mellett, áthajtunk hídjaikon, látogatjuk középületeiket, strandolunk az általuk tervezett uszodában, megpihenünk a terveik alapján megépült templomokban anélkül, hogy tudnánk, kik ezen építmények alkotói.” (Winkler Barnabás DLA)