Benne gázolunk a 21. században. Következő nemzedékünk kiemelkedő tagja, Kájon Tas kertészmérnök, országgyűlési képviselő azért küzd, hogy Magyarország felemelkedjék. Egy új hatóanyag felfedezése közben belekeveredik a színfalak mögött folyó nemzetközi hatalmi harcba. -Megvédheti-e magát és családját egy képviselő a titkosszolgálatok és bűnszövetkezetek támadásaitól? -Kiderül-e, hogy milyen kincseket rejt az Altáj feltáratlan mélye? -Milyen hagyatékot mentenek át számunkra az örmények? -Hol tűnik fel újra a hun uralkodók családja? -Hogyan alakul a közeljövőben az Iszlám világának és a kínai nagyhatalomnak a szerepe? -Hogyan épülhet fel romjaiból Magyarország?íbr>-Kapcsolódhat-e a Szent Korona az európai együttműködéshez? -Kitáthatja-e még száját az Árpádok oroszlánja? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik ez a fordulatokban gazdag, a szerző két évtizedes politikai tapasztalataiból táplálkozó kalandregény.
Magyarországon több mint 2500 családot deportáltak szervezett körülmények között a Hortobágyra. 1950–1953 között mintegy tízezer fő, családok ezrei sínylődtek itt, a sztálini magyar Szibérián – tizenkét kényszermunkatáborban, amiről a közvélemény a mai napig is alig tud valamit. A rendszerváltozásig a meg elő tanuk nem beszeltek, nem beszelhettek, s a „szigorúan titkos” levéltári anyagok 1995-ig a történészek elől el voltak zárva. /részlet a könyvből/
A Visszatérés c. sorozat első könyve régi tartozást törleszt: a világhírű francia író útirajza, amelynek első része 1936-ban jelent meg Párizsban, a baloldali és a jobboldal szemében egyaránt botránykő lett. A sztálini Szovjetunió, amelynek Gide utazásáig elkötelezett híve volt, éppúgy kiátkozta őt, mint nagypolgári íróbarátai. A Horthy-Magyarországon elkobozták a művét, s a fordítót, Déry Tibort több hónapi börtönre ítélték. A megmaradt példányokat aztána Rákosi-korszakban „F. I.” (fasiszta irodalom) jelzéssel besorolták a központi könyvtárak zárt állományába. Az 1937-ben publikált második rész már a magyar fordítást sem érte meg – egészen 1989-ig. Most végre hiteles és teljes változatban (a kiadatlan fejezet Réz Pál fordítása) kerül az olvasó kezébe – bő jegyzetanyaggal, Szilágyi Ákos előszavával – az európai hírhedettségű útibeszámoló, amelynek szerzője a „hívők” táborából elsők között tárta a világ elé súlyos kételyeit a létező szocializmussal szemben.
A Securitate vezetőjének lebilincselő emlékirata. Ion Mihai Pacepa román hírszerző tiszt, a Securitate volt vezetője altábornagyi rendfokozatban, 1978 júliusában az Egyesült Államokba disszidált. Ő a volt keleti blokk legmagasabb beosztású disszidense. Disszidálásának idején Pacepa tábornok egyidejűleg volt Ceausescu tanácsadója, hírszerzésének vezetője, valamint államtitkár a román belügyminisztériumban.
