Ez a könyv a közelmúlt megidézése, a rendszerváltozás ellentmondásainak bemutatása. A megszálló csapatok kivonulása után sem szabadult fel a magyarság. A modern társadalmi élet fontos gócait magyarellenes erők bitorolják. Jellemző rájuk, hogy már magától a nemzet fogalmától is undorodnak. A gyűlölet által bekerített magyarságot belülről fojtogatják: nacionalistának, sovinisztának, antiszemitának, fasisztának, antidemokratikusnak, nyugatellenesnek stb. nevezik. A rágalmazás célja a pártállam alatt szerzett kiváltságok megerősítése. Marxista szocializmus helyett most a liberális bozótba szeretnék beterelni a magyarságot, hogy sivatagi vad ösztöneiket korlátlanul kiélhessék.

Jeszenszky Iván dokumentumregénye megrázó történet. A szerző meghurcolt családja sorsán keresztül mutatja be közelmúltunk szégyenteljes eseményeit. A mű különleges értéke az, hogy vádaskodás és gyalázkodás nélkül eleveníti fel az Ebesre kitelepítettek kálváriáját. Soraiból nem a bosszúvágy, hanem a humanista bölcs megértése, az eltévelyedettek és elesettek iránt érzett szeretete sugárzik.

Öt ​év történetét írtam meg, 1942-től 1947-ig, jórészt személyes élmények és tapasztalatok alapján, háttérben a nagyhatalmak roppant összecsapásának és végzetes tévedéseinek felvázolásával. Az öt év a magyar történelem legtragikusabb szakasza, vereséggel és bukással, majd újrakezdéssel. 1942. március 10-én Kállay Miklós a miniszterelnök; Horthy Miklós kormányzó gondos, tudatos választással nevezte ki, hogy adandó alkalommal kivonja Magyarországot a háborúból, melybe egy éve belekényszerült. 1947. május 30-án lemondott Nagy Ferenc, a háború utáni miniszterelnök, akit az összeomlás politikai kényszere állított a kormány élére. Egyikük sem volt felkészülve a sors-rendelte szerepre, a közibük eső 1945 a magyar történelem cezúrája. Történelmüket nagy, drámai és tragikus események gyakran megszakították, de ugyanannak a rendszernek a folyamatosságát érintetlenül hagyták. A fordulópont 1945: lezárult az a hosszú-hosszú folyamat, amit büszkén ezerévnek nevezünk, és elkezdődött egy új korszak, aminek megjelölésére még nincs kellő távlatunk. Eddig jellegében az új korszak, aminek megjelölésére még nincs kellő távlatunk. Eddig jellegében az új korszak mindannak az ellenkezője, amit az ezerév képvisel és szimbolizál, de akárhogy is lesz, akármit hoz a jövő, a fejlődés előreviszi a magyarságot, ismeretlen rendeltetése felé, nem pedig hátra, hogy megtörten, sírva a múltjára boruljon.

1952. március 9. – e napon ünnepelte az ország Sztálin legjobb magyarországi tanítványának, Rákosi Mátyásnak hatvanadik születésnapját. Jubileumi kiadványok, plakátok, ünnepi munkafelajánlások, színházi díszünnepély – mindezek a nap fényét voltak hivatva emelni. A könyv szerzője – Nemes János – az ünnepségsorozat érdekes, komikus, tragikomikus epizódjaira emlékezik vissza, s e visszaemlékezésből egy ember portréja és egy korszak hangulata bontakozik ki. A képet – a születésnapi pillanatképet – kiegészítendő megismerkedhetünk Rákosi Mátyás rövid életrajzával, s eddig kevésbé ismert politikusi megnyilvánulásaival.