Szörényi László könyvének tárgya a magyarországi, főleg jezsuiták által megalapozott és általuk is művelt hun tárgyú, de a hun-magyar azonosságot valló történetszemléletnek megfelelően akkor honfoglalási témájúnak értelmezett epikus költészet. …A jezsuiták 18. századi hazai történetéhez, ugyancsak kiegészítésképpen, az tartozik még, hogy a rend ebben az időben az egész hazai felsőoktatás túlnyomó részét kezében tartotta, és a harcos ellenreformáció évtizedei után – úgy a 30-as évektől kezdve – jól szervezett értelmiségi csoportként is felfogható már, amelynek körében a Rákóczi-szabadságharc után igen figyelemreméltó, roppant korszerű tendenciák kerültek előtérbe: a természettudósok és hivatásos történetírók mellett éppen azok, akik a szerző munkájában példás méltatásban részesülnek. Mindeme információk aztán messzemenően hozzájárulnak a liber gradualisok szerzői által már feltételezett közönség reális felméréséhez. Érdemes ezt szóba hozni azért is, mert a kutatásban mintha megint háttérbe szorulna a 18. századi, nálunk igen gazdag latin költészet, amely – a humanistákéhoz képest – még mindig nem kapott megfelelő méltatást: feltehetően mindig azért, mert egyesek csupán az anyanyelvi irodalom megkésett kialakulásának félreismerhetetlen és netán szégyellni való jelét látják benne, és ha ismeretessé vált is belőle egy és más, a kutatások a tématörténet vizsgálatáig még nem jutottak el, még kevésbé a műfajtörténetig. Az 1993-ban megjelent első kiadáshoz a szerző hozzáillesztette az eltelt 25 év alatt született hasonló tematikájú írásait.

Az Argentínában élő, ott sumerológiát oktató, a magyar őstörténetről meglehetősen egyéni nézeteket valló szerző A sorsdöntő államalapítás című könyvében arról értekezik, hogy a 890-es években lezajlott honfoglalás a Keletről Nyugatra tartó magyar népmozgalomnak csak egyik hulláma volt, valójában a magyar nép több ezer éve lakosa a Kárpát-medencének. E kötet előzményének tekinthető az 1995-ben írt Igaz történelmünk…, amely a magyar őstörténelem sumer-hun-magyar kontinuitáson alapuló összefoglalása kíván lenni. A szerző kiindulópontja szerint a finnugor rokonság teóriája csak a marxista történettudomány nemzetgyalázó hazugsága, hiszen a magyarság őshazája a ‘termékeny félhold’ vidéke, a pártusok, sumerek földje, és innét történt őseink kirajzása, jóval a ‘hivatalos történettudomány’ által megállapított kor előtt, és e kirajzás egészen a mai Belgium területéig terjedt.