Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a nők között is kedvére válogathat.
Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: „Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell.” Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: „Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle?… Maga elbaszott egy alak.”

Fülszöveg: T. Myu japán író ezzel a reprezentáns regényével mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek, miután úgy ezzel, mint egyéb írásaival fél Európát már meghódította.
o-Ai-san egyszerű japán polgárcsalád leánya, akit apja korai halála után egy rangján aluli házassága miatt a szamurájok közösségéből kitaszított, volt bárói rangú ember fogad házába. Nevelő szülei édes gyermekükként kezelik, de ez nem akadályozza meg a lánykát abban, hogy fogadott testvérébe bele ne szeressen.

Fülszöveg: Nagy Vince 1886. március 4-én született Szatmáron. A gimnáziumot szülővárosában, jogi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Szenvedélyes igazságkeresése és, mondhatni, született ellenzéki hajlama már korán a politika körébe vonta, s nem véletlen, hogy társadalom- és emberszemléletét mindig a „másik” oldalnak – nem a hatalomnak – az igazsága vezérelte.
Az újságírás, ügyvédkedés, képviselőség, majd az első világháború viharos esztendei (önkéntes frontszolgálat, sebesülés, kórház) után Nagy Vincét egyszerre ott találjuk elvbarátjának, Károlyi Mihálynak a kormányában, a belügyi tárca élén. (Az egyetlen eset életében, hogy – ha rövid időre is – állami hivatalt vállal.)
A proletárdiktatúra elől Erdélybe menekül, a románok internálják, majd visszatér Budapestre – és folytatja, ahol abbahagyta, a politizálást, ezúttal az ellenzéki Kossuth-párt képviselőjeként.
1945-ben, a később oly kegyetlenül megcsalt nagy remények esztendejében pártjával együtt csatlakozik a kisgazdapárthoz, amelyből a kommunisták követelésére, húsz képviselőtársával együtt, egy év múlva kizárják. Folytatja a Szabadság Pártban, de a fokozódó s már az életét is veszélyeztető terror légkörében végül csak egy lehetősége marad: a menekülés.
1948-tól az Egyesült Államokban lelt új hazát, ahová a Kongresszus meghívólevelével érkezett. Mint a magyar Nemzeti Bizottmány társelnöke és az Amerikai Szabd Magyar Jogászok Szövetségének elnöke fáradhatatlanul küzdött a szabad és független Magyarországért.