Ez a válogatás azokból az írásaimból és előadásaimból született, amelyekben a pszichológia üzeneteit éppen ma, mostanában rendkívül fontosnak érzem. Olyannyira, hogy legszívesebben folyvást mondanám, tanítanám ezeket mindenkinek. Terjeszteném… Ezt a lehetőséget kínálja a könyv is. Lapjaiba, betűibe költöztetem a lelkem, és olvasótársaimmal együtt élem át: az ilyen tudásanyagban rejlik a lélektan igazi emberszolgálata! Segít nekünk örülni az életnek, tudatosítani, mit tehetünk önmagunk és szeretteink életminőségének jobbítása érdekében. Az elkötelezett odatartozás, a szeretet, az egymásra figyelő segítőkészség, a felelősségvállalás, az örülni tudás, a boldogító párkapcsolatok és szeretetkötelékek lélekápoló erői, a hála, a megköszönni tudás és a megbocsátás megannyi erő, amelyek által megújulhat az életérzésünk, javulhat az egészségünk. Ami ebbe a könyvbe belefért, csupán egy csepp talán az életbúsulás, a reménytelenség, a megkeseredés lelki kövültségeinek feloldására, de ha személyesen is utánagondolunk, vajon érvényesek-e az életünkben ezek a tanítások, akkor máris előbbre lépünk az önismeretben és kapcsolataink minőségének tökéletesítésében.

„Ittasan hazajött a férjem, és rugdosta a szobaajtónkat. Magunkra zárkóztunk a kisebbik lányommal. A nagyobbik lány éppen fürdött. A kicsi kiugrott az ablakon, de én nem mentem, mert nem akartam hagyni a nagyobbikat. Beengedtem a férjem, hogy a másik lányom addig a főbejáraton menekülni tudjon. Amikor berontott, elkezdett ütni, fojtogatni, rugdosni, és kiabálta, hogy most megöl. Egy óvatlan pillanatban megmenekültem, és én is a lányok után szaladtam. Az utca végén volt egy telefonfülke, onnan hívtuk ki a rendőrséget. Kijöttek, és visszamentünk a házunkhoz. Addigra a lakás üres lett. A férjem elment otthonról, nem tudom hová, de csak másnap délután jött haza. A feljelentést megtettem. Néhány nap múlva idézést kaptam. Ott elmondta egy magasabb beosztású rendör, hogy vonjam vissza a feljelentést, mert jobban járok. Hatott rám, és hittem neki. Visszavontam.”