Jószerivel ​szűz területet tár fel ez a kötet: az Urálon inneni nyelvrokonaink – a finnek, karjalaiak, izsorok, vepszék, vótok, észtek, mordvinok, cseremiszek, votjákok és zürjének – népköltészetének egy sajátos ágából ad Bereczki Gábor válogatásában ízelítőt – az ősi hit- és szokásvilághoz kapcsolódó ráolvasásokból, varázsigékből, pogány imádságokból, halott- és menyasszonysiratókból. Több rétegű élményt kínál tehát: átélhető közelségbe hozza ezeknek a népeknek a pogány kori, de némely tekintetben sok helyütt ma is eleven világképét, gondolkodásmódját és életformáját, félelmeit és reményeit, a gyász és a nász szertartásait, melyek – kivált a menyasszonysiratók esetében – valóságos drámaciklussá kerekednek; mind e közben pedig mintegy a költészet születésének folyamatába is beavat. Mert a varázsigék vagy a siratók célja ugyan nem a gyönyörködtetés, de hatni a szó erejével, tehát önkéntelenül is a költészet eszközeivel akarnak – és mi mással is hatnának miránk, akik nem vagyunk részesei az alkalmaknak és a közvetlen szükségleteknek, amelyek ezeket a varázsigéket, imádságokat és siratókat létrehívták?