Az Új Anomalista című, paranormális jelenségekkel foglalkozó lap munkatársnője asztmában szenved. Az angyaltrombita összetört magjaival próbálja enyhíteni a kínzó tüneteket. Ez a gyönyörű virág azonban veszélyes gyógyszer, már az illata is hallucinációt okoz, lerombolja a képzelet és a valóság közötti válaszfalat… Munkája során különös emberekkel és lényekkel, okkult tudományokkal, alternatív gondolkodási módokkal ismerkedik meg a regény főhőse, és a velük kapcsolatos élményeit és tűnődéseit papírra veti. Ám hogy ezek a feljegyzések arról szólnak-e, ami valójában történt, azt maga az író sem tudja, nemhogy az olvasó. Annyit mindenesetre megtanulhatunk, hogy „a valóság csak munkahipotézis. Egy egyezség, melyről nem tudjuk, hogy megköttetett. Egy tévhit, aminek mindenki bedől. De ez az illúzió egyetemes és szükségszerű, egészséges elménk, képzeletünk és érzékeink végterméke, egészségünk és munkabírásunk alapja, ez a mi valóságunk. Ragaszkodj hozzá, ez minden, szinte minden, amid van. Próbálj meg kilépni belôle, és az életed – ha ugyan véget nem ér – visszavonhatatlanul meg fog változni.”

A regény előterében 17. századi kalóztörténet áll: észak-afrikai kalózok meglepik egy francia főnemes birtokát, s a kincsekkel, személyzettel együtt elhurcolják Alaine-t, a grófkisasszonyt is. Ha sikerül eljutniuk Isztambulba, a lány a szultán háremébe kerül, s onnan élve többé nem jut ki. Anselmus Alaine megszabadításáért indul harcba, s a kalandok során szenvedélyes szerelem ébred benne a lány iránt.

Sütő ​András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak – az ötvenes és hatvanas évek – társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban.