E tanulmánykötet első dolgozatai az olvasóval egy havasalji kalotaszegi falu, Magyarvalkó életformájának, szokásvilágának egyes jelenségeit, valamint nyelvjárásának főbb sajátságait ismertetik meg. Az ösztönzést és elméleti előkészítést a nyelvjárások tanulmányozásához még debreceni egyetemi hallgató koromban a rendszeres magyar nyelvjáráskutatás megindítójától, kedves tanáromtól, Csűry Bálinttól kapta. Vizsgálódásaim – figyelmeztetése révén – nem álltak meg csak a nyelvi kép megrajzolásánál, hanem arra is törekedtem, hogy megismerjem és feltárjam a nyelvjárást beszélők mindennapi életének főbb mozzanatait, életformájának egyes megnyilatkozásait. A nyelvet tehát a mögötte rejlő tárgyi világ összefüggésében tanulmányoztam, és a nyelvtudománynak eg a néprajztudománynak egyaránt igyekeztem használni. E célkitűzés megvalósításában Magyarvalkó népe nagy segítségemre volt: lehetővé tette tudományos munkálkodásom elindulását.
Az idők folyamán érdeklődési köröm bővülésével megismerkedhettem a külföldi – német – nyelvatlasz- és tájszótármunkálatokkal, és itthon a Szabó T. Attila irányítása alatt folyó nyelvatlaszmunkálatokba való bekapcsolódás, valamint levéltári kutatások révén sikerült az egyes magyar, román és szász nyelvjárások közti nyelvi kapcsolatok néhány jelenségét, valamint a szász nyelvtudománynak a nyelvjárás-, az eredet- és a helynévkutatás terén elért eredményeit rögzíteni és a magyar nyelvtudomány számára feltárni. idevágó tanulmányaimmal az volt a célom, hogy a több évszázados nyelvi érintkezés következtében végbement kölcsönhatások bemutatásával szerény adalékokkal szolgáljam a kölcsönös megismerés és megértés ügyét.