Hegyivadászaival Monte Kolovrat égbe nyúló, hóborította szikláit ostromolta, páncélosai átdübörögtek Európán. A líbiai sivatag homoktengerében számumként tört előre Tobruk erődjéig, melyen győzelmi zászlaja hirdette az ember, a katona, a nagy hadvezér azóta sem halványuló dicsőségét. Mindig az élen haladt. Kivont karddal, nyeregből vezényelte a mindent elsöprő rohamokat. Személyisége áttöri az idő korlátait, s acélpengeként hasít bele a történelem szövetébe. A belőle áradó fékezhetetlen energia és őserő átível időn és téren, s már életében legendákkal övezte alakját. Erwin Rommel életet a legnemesebb katonai erényeket példázza, melyekkel méltán vívta ki katonái rajongását, ellenfelei rettegését, elismerését és tiszteletét. Katona volt a szó legnemesebb értelmében – karizmatikus ereje csalhatatlan ösztönnel és magas szakmai hozzáértéssel párosult. A történelem másik oldalon álló robosztus személyisége, Winston Churchill, a vérzivataros világégés közepette nem véletlenül jegyezte meg a képviselőházban: „Igenis, ki kell jelentenem, hogy Erwin Johannes Eugen Rommel nagy hadvezér.” Jelen kötet a korábban hasonló címmel megjelent kiadáshoz képest lényegesen teljesebb, csorbítatlan formában jut el a közönséghez, így garantálva, hogy az érdeklődő előtt valóban a rajongott-rettegett hadvezér igazi portréja rajzolódjon ki.

Ervin Rommelről, a Sivatagi Rókáról, a II. világháború német mintahadvezéréről – akárcsak valamennyi német háborús személyiségről – nehéz objektív portrét rajzolni, Ralf Georg Reuth, neves német történész mégis erre tesz kísérletet olvasmányos, de gondos kutatásokon alapuló életrajzában. Rommel tipikus tagja volt annak a nemzedéknek, amely tele lelkesedéssel és a győzelem biztos tudatában harcolt az első világháborúban és amelynek lelkén gyógyíthatatlan sebet ütött a „tőrdöfés”, a váratlan békekötés. A nagypolitika, a stratégia, a világháború valódi céljait végzetesen félreértő, naivságig gyanútlan hadvezért ismerhetünk meg a tábornagy személyében, aki újszerű, hol zseniális, hol félresikerült elképzeléseivel, az alkalmazott meglepetés-effektusokkal hihetetlen sebességgel hágott mind feljebb a katonai ranglétrán. A propaganda, a reklámipar első igazán jelentős „imázsépítése” is az ő nevéhez fűződik, a Goebbels-féle propagandagépezet ugyanis lassanként a német erő és győzelem szinonimájává tette az egyre jobban elkomoruló szemléletű Rommelt, hogy ezáltal is elterelje a német lakosság figyelmét a tragikus orosz hadjáratról. A Führerért gyermekien rajongó és mellette végsőkig kitartó Rommelt végül éppen bálványa kényszeríti arra, hogy önkézzel véget vessen életének. A legendák Rommelének időszaka azonban még csak ezután kezdődik.