Dr. Endrédi Szabó Lajos szerző (Balatonendréd, 1933. február 27. -) az iskoláit az „osztályidegen kulák” származása miatt és az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való aktív részvétele miatt, csak az életét megmentő elmenekülése után 1958-ban tudta Ausztriában befejezni… Nagyon sok időt fordított arra, hogy idegenben egymáson segíthessünk, és magyarnak megmaradhassunk. Ebben a kötetében a magyarságot féltő, a népéért aggódó gondolatai jutnak kifejezésre.
Részlet a kötet BEVEZETŐ GONDOLATAIBÓL: Én csak abban hiszek, hogy ha ismét hajlandók leszünk egymás kezét megfogni, és az évszázadok óta letagadott eurázsiai rokon népeinket nemcsak megkeresni, hanem velük együtt is dolgozni. És csak azt tartjuk ismét a szemünk előtt, ami bennünket több ezer év óta ÖSSZEKÖT, és nem azt, amivel eddig a keblünkön melengetett belső ellenségeink évszázadokig egymástól nemcsak sikeresen elválasztottak, hanem még egymásnak is ugrasztottak bennünket, akkor közös akarattal magunk tudunk segíteni önmagunkon. És ekkor a Magyarok Istene is biztosan a segítségünkre fog lenni! Én ugyanis sziklaszilárdan hiszek a magyar nép génjeiben szunnyadozó – de már ébredezni látszó – továbbélni akarásban, és a Magyar Nemzet történelmi elhivatottságában. Hiszen a Kárpát-medencei Őshazában – még egyelőre – mi vagyunk többségben! (Bécs /Wien 2010.)