Ez ​a méltán híressé vált gyűjtemény 50 középkori latin himnuszt tartalmaz latinul és magyarul, kétnyelvű kiadásban. A magyar fordítást Babits Mihály készítette, s ő írt igényes bevezető tanulmányt, valamint gondos jegyzeteket is a kiadványhoz, mely első ízben 1933-ban jelent meg a Magyar Szemle Társaság gondozásában. A Helikon Kiadó ezt újítja most fel, az egyetemes egyházművészet legszebb alkotásaival illusztrálva az eredeti szöveget.
Amor Sanctus – vallja címében az antológia –, a Szent Szeretet Könyve, a misztikus vallási rajongás himnuszai, melyek azonban nagyon is világi köntösben jelentkeznek. Ahogy Babits írja: szerzői legyenek bár „papok vagy barátok, szentek vagy remeték… emberek, mint mi, nyugtalan, áhítozó, talán menekülő, bűnös és bűnbánó lelkek”, s nem is hiába nevezik azt az érzést, ami „muzsikáló verseiket” súgta, „szerelemnek, amor sanctusnak. Ez a költészet: szerelmi költészet. A világi szerelem dalaitól tisztasága és magassága, s nem hűvössége választja el… A lírának oly gazdagságáról van itt szó, mely nélkül a mi modern költészetünk el sem képzelhető. Tudva vagy tudatlanul, mindannyian e jámbor középkori himnuszköltők örökösei vagyunk: formában, színben, érzésben, gondolatban egyformán tőlük függünk és koldusok lennénk őnélkülük… Mily gazdag dokumentum! mily érdekes tanulmány! mily rafinált művészet! mily bűbájos poézis! mennyi ős, naiv érzés! mennyi gondolati szubtilitás! mennyi gyöngédség, finomság, szín, zene, öröm és szárnyalás!… Primitív ez a költészet néha olyan módon, ahogy a gótikus katedrálisok művészetéről lehet azt mondani, hogy primitív: amelynél gazdagabb, formailag túlfejlettebb művészet talán nincs is a világon. Néha ahogy egy Giotto-, Duccio-kép, egy bizánci mozaik primitív. S mindaz, amit a régi, ájtatos művészetekben szent nosztalgiával bámulunk s szeretünk…”