Előszó helyett égi üzenet Bartis Ferenctől: Ég tudja, miért vállalta olyan lelkesen megírni az előszót a „Szót kérek Amerikából” című könyvemhez Bartis Ferenc. Ennek megírásában csak a hirtelen súlyosra változó, alattomos kór akadályozta meg. Igen, „akarta”, szinte eget ostromló akarattal, hogy – szavai szerint – leírja azt hogy mit, hol és miért látja jónak verseim és előadásaim „üzenetét”: a könyv címét is megváltoztatta egy kicsit. A könyv korai megjelenését is ő kívánta, amit már betegen szerkesztett meg. Kezdeti vonakodásom, ami főleg a költségek miatt támadt kennem, bosszantotta, és a rá jellemző durva őszinteséggel kioktatott, kb. ezekkel a szavakkal: „Nem nekem fontos, hogy megjelenjen ez a könyv, hanem népünknek és hazánknak – a nemzeti megmaradásért! Megismerni őstörténetünket és büszke lenni arra! Útvesztett és agymosott jelenkori generációjával kapcsolatkan éppen te idézted Adyt: »S ha néhányan nem kiáltoznánk, Azt sem tudná, hogy őt pofozzák.« Azonkívül szeretem az eszközeidet: a hazaszeretet, a bátorság, a kutatott és meglelt történelmi igazság fegyvereivel karcolsz, hogy ne tűnjön el ősi népünk a nemzetköziség jellegtelen, szürke közegéken. Te mondod így, egyik írásodban! S ezt nem akarod, hogy megismerje a magyar nép?! A több mint 9 millió magyarnak nem jelent semmit, hogy Cleveland, Ohio államban (USA) székelő Árpád-Akadémia évente több példányt ad a magyar könyvtáraknak KRÓNIKA című évkönyvéből – amiken a te írásaid is megjelentek. Hányan látták vagy olvasták? Talán százan?! Az emberi élet útja egyénenként nagyon különböző lehet, de az utolsó út egyben teljesen azonos: kikerülhetetlen. Akár késlelteti, akár sietteti azt valaki! A megrendelt halál ott leselkedett Bartis Ferenc fiatal korában, több mint 10 éven át. Azonban mindig volt egy-egy hű barát, aki elébe állt a halálnak, hogy Bartis Ferencet megmentse. Úgy látszik 2006 júniusára elfogytak a Gilgamesek Feri környezetéből. De ez a régóta leselkedő halál tette őt halhatatlanná és legyőzhetetlenné. Öt világrész magyarsága gyászolja őt. Égigérő lármafává nőtt gyógyító intelmei, a könnyek és virágok közé én is odateszem könyvemet – virágcsokor helyett.

Ifjú szocialistáinkra gondoltam elsősorban, amikor ennek a kis munkámnak a kiadását elhatároztam. Mi ennek a szerény írásnak voltaképpen lényege és célja? Egész igénytelen formában, csak egy-egy odavetett vonással, bemutatom a szocialista munkásmozgalom mai fiatalabb nemzedékének az előtte járt generáció érdemes harcosai közül azokat, akik az egyes országokban a munkásmozgalom élén haladtak. Néhány tollvonással megrajzolom az alakjait azoknak a nagy szocialista egyéniségeknek, akikkel az életben szerencsém volt találkozni, akiknek emlékét azzal a tisztelettel őrzöm, amelyet – ebben bizonyos vagyok! – a történelem is biztosítani fog számukra. Szocialista előharcosoknak, tudósoknak, agitátoroknak és dicső mártíroknak cselekedeteit, szavait idézem és elevenítem fel néhány apróbb-nagyobb jelentőségű megemlékezéssel és többé-kevésbé jellemző történelmi epizódon keresztül. Elmúlt, de mégis nagyon érdekes és tanulságos korszakra irányítom ezzel az olvasó figyelmét. Néhány nagyon hasznos történelmi adattal is szolgálok és az európai munkásmozgalom legkiválóbbjairól lévén szó úgy vélem, a fiatalabb szocialistákra bizonyos mértékig lélekformáló hatással is lesz.