-
Munkácsy
0Végvári Lajos könyve az egyik legnagyobb magyar festőművész életét és munkásságát tárgyalja érdekfeszítő stílusban, elfogultság és túlzások nélkül. E méltán világhírű mesterünkről rengeteg írás jelent már meg, alakját legendák veszik körül, de maga a szerző utal rá, hogy e „népszerű” művek írói „vagy nem ismerik a tényeket, vagy szándékosan elferdítik”.
Végvári műve nem a képzelet játékát nyújtja, hanem azt a realitást, amelynek bemutatása egy történeti munka legfőbb célja és mint ilyen, mindig érdekesebb a költött történeteknél. Végvári Munkácsy életének tényeit az adott korszak politikai, társadalmi, gazdasági, illetőleg szellemi áramlatainak tükrében vizsgálja. Ez a fajta megközelítési mód az igazság teljesebb megismeréséhez vezet. A szerző lebilincselő érdekességgel adja elő Munkácsy életének fordulatait, küzdelmes, szenvedésekkel teli ifjúságát, és a kibontakozást egészen a világhírig. Munkácsy hirtelen tört a csúcsra, rendkívüli erővel és tehetséggel bírt, de e mű mesterien érzékelteti azt is, hogy ez a siker már korán magában hordta a festő emberi és művészi tragédiáját.
A képválogatás a legfontosabb művekre helyezi a fő hangsúlyokat, egymásutánjukból jól kibontakozik a mester művészi fejlődésének minden állomása, pozitívumai és negatívumai egyaránt. -
Művészetpszichológia
0A művészetpszichológia addig is bő irodalma a hetvenes években még gazdagabbá és szerteágazóvá vált. A nagyszámú új tanulmány közlését az éppen egy évtizeddel korábbi válogatáshoz képest nem pusztán a mennyiségi gyarapodás indokolta. Részben képet kívánunk adni a korábbi kötetben nem képviselt kutatási területekről, amilyenek például az építőművészek, illetve az írók és kritikusok pszichológiai vizsgálata, részben be akarjuk mutatni, hogyan fejlődött a kutatási módszerek finomodásával olyan összetett pszichológiai jelenség, mint a költői munka folyamatának kísérleti vizsgálata. De a legjelentősebb változások a művészet néhány alapproblémájának pszichológiai megközelítésében és még inkább a műbefogadás pszichológiai összetevőinek feltárásában észlelhetők. Amint a pszichológia számos más területén, a művészetpszichológiában is a kognitív pszichológia jutott nagy szerephez. Megfelelően ennek számos tanulmányunk azt a módot kívánja felderíteni, ahogyan az olvasó, néző, hallgató megismeri a műalkotásokat, bennük a világot és önmagát; ahogyan feldolgozó kapacitása határt szab a művészethez való viszonyának.
-
-
-
-
-
-
Színház
0Az irodalomtörténetek obligát skatulyaosztogató modorában idézhetnénk: „a modern magyar színikritika atyja”… Ambrus Zoltánról szólva azonban e különben vitathatatlan címkénél is többet mondanak Illés Endre hommage-szavai: „Kritikái olyan érdekesek, mint egy törvényszéki tárgyalás. Kérdés, kérdés, kérdés és a vádlott dadog. botladozik, vall… Ambrus kritikusi irányát talán így lehet legtömörebben jellemezni: farkasszemet nézett a színpaddal. Rendíthetetlen erővel tartotta mozdulatlanul szemhéját, kivárhatatlan volt, ráért és tekintetétől a mű szinte percek alatt hervadni, szédülni kezdett, fonnyadt, beroppant. Hibái kiütköztek; s mindig az építési hibák.”
-
-
Temetők népművészete
0A falvak képéhez tartozik a temető is, a népművészet többi ágával rokon tárgyi emlékeivel.
A szerző elsősorban a történeti hagyományok, a település és a összefüggéseibe ágyazva mutatja be a különböző sírjelek gazdag változatait. Az egyes temetőtpusok – amelyek kialakulások kora, a temetkezési szokások és vallási felekezetek szeirnt térnek el – bizonyos mértékig eleve meghatározzák a sírok és síremlékek jellegét. A főbb formák és anyagok szerinti rendszerben bemutatott keresztek, fejfák, kopjafák, sírkövek és díszítményeik egy bonyolult jelrendszer a falusi társadalom tagozódásának, gondolatvilágának és változásainak sajátos tükörképét nyújtja. A temetőket, illetve fejfákat övező félelemmel vegyes tisztelet sok hiedelemből és hiedelemcselekvésből kitűnik, a faragó számára azonban a fejfa csak egy a készítendő használati tárgyak sorában. Ebben rejlik az alkotó biztonsága, mellyel képes művében a hagyományt újrafogalmazni és így megerősíteni. A szöveget 31 szövegközi rajz és a szerző felvételei – 40 fekete-fehér és 16 színes – illusztrálják: közülük nem egy ma már elpusztult sírjel emlékét őrzi. -
Tóbiás a tejesember
0Nyolc kis történetet mond el életéből Tóbiás, a Kijev környéki tejesember, hét csudálatosan szép leány boldog apja. Tóbiás házában állandóan vendég a balszerencse.
A századfordulón keletkezett sajátos zamatú írás a jiddis irodalom időálló értékei közé tartozik, egyre népszerűbb; Hegedűs a háztetőn címmel musicalnek is feldolgozták s világszerte nagy sikerrel játsszák. -
Újabb paraszt dekameron. A szerelemről és a házasságról
0A világirodalom egyik nagy mesterének, a népi értékek felfedezőjének, Boccacciónak elbeszélései ihlették a szerző címadását, amikor előző kötetében egyeten falu, Szék népi prózájának legkiválóbb darabjain kísérte végig az ember életét bölcsőtől a koporsóig.
Nagy Olga újabb válogatása a paraszti élet legnyilvánosabb és egyben legintimebb viszonylatait járja körül: a szerelem, a házasság témaköréből nyújt át a romániai magyar nyelvterület legkülönbözőbb tájairól „hagyományos” és boccacciós hangulatú tréfákat és kimondottan erotikus meséket, elbeszéléseket. Ezekben éppúgy vall magáról és környezetéről a népi mesemondó, mint az ún. igaz történetekben, csupán az elbeszélés struktúrája változik – az én-t felváltja a mesei fordulat: „volt, hol nem volt”. -
Vadon nőtt gyöngyvirág
0Tizenkét év telt el azóta, hogy megjelent tamási Gáspár emlékezéseinek első könyve. Aki papírra vetette, kétkezi munkához érdesedett kézzel azóta újra tollat vett a kezébe, s elkészült egy újabb füzettel, emlékei második könyvével, amelyet most az elsővel együtt kap kézbe az olvasó.
-
-
-
Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társai ügyében. Filmforgatókönyv. Eredeti iratok
0„Föld, te minden halandó anyja, visszaadom neked testem gépezetét! Visszatér az anyagba, amelyből vétetett. Túl korán született ebbe az országba, el kell tehát pusztulnia, hogy ne zavarja a sötétséget, ami itt uralkodik. Megbocsájtok uralkodómnak és ellenségeimnek, térdet hajtok az emberi nem oltára előtt, karomba zárom kedves hazámat. Azt kívánom, hogy kiömlő vérem hozzon boldogságot számára. Végül kézszorítással búcsúzom minden vértanú társamtól, különösen pedig anyámtól, fiú és leánytestvéreimtől, egész családomtól. Éljen az emberiség! Éljen a haza! Éljen a félrevezetett uralkodó!” (Martinovics politikai végrendelete, 1795. március.)
A kötetben első ízben olvashatók magyar nyelvű fordításban a Martinovics Ignác és társai, a magyar jakobinusok ellen 1794-ben indított hazaárulási és felségsértési per legfontosabb iratai. A dokumentumok előtt közölt tévéfilm forgatókönyve az iratok alapján igyekszik közel hozni a ma emberéhez Martinovics személyét és a per lényegét.