A székesfehérvári múzeum termeiben Schaár Erzsébet egy utcát épített fel, illetve a városi élet legfontosabb színterének, az utcának plasztikai szimbólumát. Ajtók, ablakok, falak, kirakatok váltogatják egymást, mindegyiben, mindegyik előtt egy emberi arccal, alakkal vagy az emberi jelenlét emlékével. Pilinszky János versei értelmezik, magyarázzák, kiegészítik a szobrokat – két művész, két művészet kivételesen harmonikus találkozásának lehetünk tanúi e könyvben.
Kevés nagyobb ívű pályát ismer századunk világirodalma, mint a Thomas Manné. Hogyan jut el a gazdag lübecki patríciuscsalád fia a századvégi szecesszió romantikus irracionalizmusától az értelmes emberi lét csodálatos költészetéig a József és testvérei-ben, s a konzervatív nacionalista német addig a belátásig, hogy a jövő a szocializmusé? Szükségszerűen ez a fő témája minden Thomas Mann-könyvnek. Ezé a könyvé is, amely módszerét tekintve, szándéka szerint, egy írói sors filmje, és – türelmesebb megállókkal a legnagyobb műveknél – igyekszik vegyíteni élményt és történeti-esztétikai mérlegelést, filológiát és írói vallomást.ű
