A munka nem szórakoztató olvasmánynak iródott. Olyan magyar olvasóknak van szánva, kik Moldva élete után különösebben érdeklődnek, de sem a latin, sem a német, sem a román nyelvet nem ismerik annyira, hogy a Román Akadémia kiadásában, 1895-ben meg- jelent Codex Bandinus eredeti latin szövegét, vagy annak részleges román fordítását nehézség nélkül megérthetnék, sem Bécsbe nem juthatnak el, hogy az ottani nagyszerű Hadi Levéltár gyönyörű térképanyagát és az azokhoz járó térképleírást eredményesen olvashatnák.

André ​Maurois a legtárgyilagosabb francia író. Ha nem jut ki Amerikába, aligha írta volna meg a francia összeomlás döbbenetesen hiteles, megrendítő történetét. Mert Maurois – mint az igazi nagyok közül is csuk a kivételek – kötelességének érzi, hogy a legszigorúbban ragaszkodjék a valósághoz, még akkor is, ha a tények ellene és eszmei felfogása ellen bizonyítanak; sőt olyan világtörténelmi kiállás mellett, mely akkor is idegen és elriasztó marad a számára, ha feltétlen realitását sikerek sorozata jelenti. Maurois tudja, hogy történelmi korszakokat és eseményeket elfogulatlanul csak a tér és az idő kettős távlatából ítélhet meg igazi író. S ha alig egy esztendő teltén mégis közreadta a nagy francia csalódás történetét, csak úgy foghatott hozzá, hogy az Oceánnal választatta el magát az események színhelyétől.