A Káin, a törvényszegő és Mózes, a törvényalkotó „főszereplői” inkább szimbolikus, mint történeti személyek: a „kényszersors” és a „választott sors” képviselői. Az idős Szondi a bibliai történeteteket felidézve, sorsanalitikusi tapasztalatait vetíti vissza a Gonosz és Jó megszemélyesítőire. A Káin több pszichológiai ismeretet tartalmaz, jó áttekintést ad a sorsanalízisről. A Mózesban több az erkölcsi-filozófiai gondolat és művelődéstörténeti, irodalmi példa. Mózes Isten (Jahve) választott embere, aki maga és a héber törzsek felemelkedéséért megküzd saját és népe káini indulataival, a kedvezőtlen természeti és társadalmi erőkkel. Igaz, Mózes és az exodus generációja nem jut el az ígéret földjére, de a pusztában mégis megszületik a Tízparancsolat (a lelkiismeret és erkölcs Törvénye). Ez Mózes „felelete” saját (és az emberiség máig élő) Káinjának. Kiadványunk a sorsanalízis alapkérdéseinek ismertetésével elsősorban a pszichológusok szakmai tájékozottságát bővíti. Hiánypótló mű a magyar könyvkiadásban és egyben tiszteletadás a pszichológusok körében a világszerte ismert és tisztelt magyar származású Szondi Lipót személyének. A bibliai téma „drámai”, igen kulturált feldolgozása érdekes olvasmány. Sem a szakemberek, sem a téma iránt érdeklődő olvasók nem csalódnak majd ebben az első magyar nyelvű Szondi-műben.

A szerzők az amerikai Seattle Pacific University-n működő Kapcsolatfejlesztő Központ igazgatói. Les Parrott a klinikai pszichológia professzora, Leslie Parrott házasság- és családterapeuta.
A magány arra való az életünkben, hogy megismerjük Istent, a közösség pedig arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat. A helyes önismeret és a kapcsolatképesség tehát kéz a jézben járnak. Éppen ezért tudom melegen ajánlani ezt a könyvet, amely közérthető módon, könnyed stílusban tárja elénk a dinamikus emberi kapcsolatok legfontosabb alapelveit. (Bolyki László, zenész)
Nap mint nap megsebezzük a kapcsolatainkat. S nap mint nap megsebeznek minket a kapcsolataink. Parrotték azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy segítsenek bennünket gyógyulni – és gyógyítani. Teszik mindezt sok történettel, olvasmányos stílusban – mégsem felületesen. Kapcsolatainkkal átfogóan, igényesen szembesítenek, és a végső célt sem veszítik szem elől: az üdvösséget. Pontosabban: a másik üdvösségre segítését. Ahogyan József Attila írja: „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.” Igazi mosakodókönyvet tart kezében az Olvasó. Érdemes kinyitni a csapot. (Süveges Gergő, újságíró)