Az Eleutheria (Szabadság) Samuel Beckett első – 1940 őszén, francia nyelven írott – színdarabja. A művet Beckett az ötvenes évek elején a Godot-drámával együtt kínálta föl bemutatásra Roger Blinnek; a francia színházi rendező az utóbbi mellett döntött. A Godot-ra várva 1953-ban váratlanul sikert aratott; Beckett ekkor az Eleutheriát visszavonta. A darab első ízben 1995-ben jelent meg Párizsban, s mindmáig előadatlan. Victor Krap, a történet hőse, a tékozló fiú, elhagyta jómódban élő polgári családját, s egy kietlen hónapos szobában tengeti napjait. Mivel a színpadon egyidejűleg jelen van mindkét színtér, a Krap-család szalonja és Victor kopott szállodaszobája, folyton egyszerre látjuk, mit tesz és mond (nem tesz és nem mond) az elordasodott fiú, a végjátékot folytató családi környezet, valamint a Victort szólásra, élete megváltozatására unszoló figurák együttese. A darab nyers közvetlenséggel, élesen és kendőzetlenül ábrázolja és összesíti Beckett életművének központi kérdéseit. Nincs itt menekvés a roppant prések és apró üdvök köréből: de van közöny, van elszigeteltség, szótlanság, családi kötelékek szorítása, anyagi függőség, öregkori érzékiség, kölcsönös és egyidejű vonzás és taszítás, hétköznapi apokalipszis és feltétlen kikívánkozás a világból. És közben arra gondol az ember: a halál a legnagyobb szabadság. Mindannyian a legnagyobb szabadság felé törekszünk. Mindannyian elpusztulunk, mindannyian szabadok lehetünk. Aki tagadások árán, fegyelmezetten áttör saját élete mögé, annak halála szabadság. Samuel Beckett darabját Báthori Csaba fordításában adjuk közre.