A polgári jogegyenlőség alkotmányos elveinek részleges érvényre juttatása, a választójog kiszélesítése, illetve a törvényhozó testület hatáskörének teljessé tétele – az országgyűlésnek felelős független kormányzás megvalósítása által 1848-tól új korszakot teremtett a magyar országgyűlések történetében. Évszázados hagyomány, hogy a polgári országyűlések és nemzetgyűlések képviselőiről – 1944 előtt is időnként a főrendiház, illetve felsőház tagjairól is – alamanachokat adtak ki, amelyek tömör életrajzokban mutatták be a törvényeket alkotó politikusok és magas állami, egyházi, tudományos rangú személyiségek életét. Az első országgyűlési almanach 1886-ban , az utolsó 1940-ben jelent meg. A 20. század második felében e műfaj négy évtizedre elhalt, nyilvánvalóan a parlamentarizmus szerepének, jelentőségének az államszocializmus korában bekövetkezett csökkenésével összefüggésben. 1990 óta ismét megjelent almanach az 1990-94., az 1994/98. és az 1998/2002. évi szabadon választott országgyűlésről. A magyar történeti szakirodalom eddig nem rendelkezett teljes, a korabeli forrásokkal egybevetett és ellenőrzött névtárral az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés, a „Nemzeti Gyűlés Képviselőháza” képviselőiről. E kötet hatéves munkálatai a Magyar Országgyűlés támogatásával az 11848/49. évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára fejeződtek be. A közreműködő 48 történész aprólékos alapkutatására, a levéltári és korabeli könyvészeti források tömegében rejtőző, eddig ismeretlen, kiadatlan adatok feltárására, összeszerkesztésére, merőben új tudományos eredményeket hozó munkára vállalkozott. 1990 után nem csupán a budapesti és vidéki közgyűjtemények, hanem a határon túli levéltárak is könnyebben elérhetővé váltak. A tudomány szabadságának elve alapján végre lehetségessé vált, hogy erdélyi, felvidéki magyar történészek is közreműködjenek a Magyar Országgyűlés által támogatott munkálatban. Meggyőződésünk, hogy e lehetőséggel élni közös kötelességünk volt, mellyel egy régi, nagy történészi adósságot róhatunk le.