„A kutatót felelőssége és szakmai tisztessége nemcsak arra kötelezi, hogy bonyolult igazságokat elfogadjon, hanem arra is, hogy kritikai vizsgálat és viszonyítás nélkül, pusztán tekintélyi alapon ne fogadjon el »igazságokat«. Hogy ragaszkodjék az ellenőrzés, a meggyőződés, a meggyőzetés jogához. S hogy se kedvezés reményében, se meghunyászkodásból, se érdekből, se a könnyebbség kedvéért ne fogadjon el olyasmit, amiről megbizonyosodva nincs. Mindezzel persze néha magára vonhatja (Kossuth szavával) a »hatalmasok komor tekintetét«. Nehézségek közé kerülhet, de ezt amúgy sem tudja mindig elkerülni. Igazi feladata […] az, hogy a kutató felelősségével, tisztességével végezze munkáját. Meghajoljon az igazság előtt. Ne hajoljon meg, csak az igazság előtt” – ars poeticának is beillenek Kosáry Domokosnak, a Magyar Tudományos Akadémia néhai elnökének (1990-1996) e sorai. Születésének századik évében rójuk le tiszteletünket előtte börtönnaplója és válogatott tanulmányai újrakiadásával. Olyan ember írásait adjuk az olvasó kezébe, aki tudta, hogy „a társadalom szolgálata nem azonos a kormányzati döntések előkészítésével”, aki egész életében küzdött a „szűklátókörű prakticizmus” ellen. Ajánljuk könyvét mindazoknak, akik vele együtt tudják, hogy az a társadalom, amely gondolkodó embereket és nem manipulálható tömegeket akar nevelni, nem lehet meg a korszerű műveltség alapját adó, régi könyvekben felhalmozott tudás, a humán tudományok értékteremtő ereje nélkül.