Charles ​Balanda sikeres párizsi építész, szép feleséggel, egy kamaszodó nevelt lánnyal és gigantikus megrendelésekkel. Egy napon levelet kap, mely csak két szóból áll: „Anouk meghalt.” Az elhunyt nő Balanda fiatalkori, plátói szerelme volt, legjobb barátjának anyja. Charles nem tudja folytatni addigi életét, így hosszas vívódás után felkeresi Alexist, Anouk vidéken élő fiát, hogy szembenézzen a múltjával és önmagával. Balanda hirtelen kizökken a látszatmegoldásokkal és rutinokkal teli, érzelemszegény életéből, és úgy dönt, maga mögött hagyja a lelketlen szállodai szobák és az óriásprojektek világát. Anna Gavalda olyan jellemeket teremt a Vigaszág című könyvében, akiket nem lehet nem szeretni. Ha elmerülünk a szereplők életében, elégedett és álmodozó mosollyal búcsúzunk el tőlük. Jó lenne még velük időzni, de tudjuk: egyelőre csak nekik sikerült. Aki szerette az Amélie csodálatos élete című filmet, szeretni fogja Charles Balanda szokatlan és nem kevésbé franciás útkeresését.

Amint az alcím (Kisemberek a nagy történelmi események epizódjaiban) is sejteti a kis regény a magyar történelem több jellemző epizódját dolgozza fel röviden és szórakoztatóan. Az első történet a tatárjárás-kori veszprémi várban játszódik, majd a környéken lévő törökkori végvárakban folytatódik és eljut a két világháborún át napjainkig.

Abban a faluban, s a portán, ahol én születtem és gyerekeskedtem, most is él egy kilencven év felett járó, apró, virgonc öreg úr, édes anyámnak, Veres Máriának idősebb testvére, Farádi Veres Gáspár. Nagy ellenségem volt születésemtől kezdve mai napig. Sokszor jól elnáspángolt apró csinyeimért, de máskor se lehetett jó véleménynyel felőlem, mert váltig azt beszélte anyámnak: – Meglásd Mari, hogy ezt a gyereket felakasztják valamikor. De ami árnyat vet a gyermekével aranyos derűjére a Gáspár bácsi alakjában, azt tökéletesen elenyészteti egy másik ebecki nemesnek, divényi és melitei Divényi Józsefnek emléke.