-
-
Az első ötvenmillió év
01967-ben szenzációs hírt közöltek a napilapok: Rudabányán 10-12 millió éves emberszerű ősmajom állkapcsát találták meg a paleontológusok. A kihalt lényt Rudapithecus hungaricus néven „anyakönyvezték”.
Kötetünk szerzője azon szerencsés emberek közé tartozik, aki személyesen vehetett részt az ásatásokon, így első kézből tudósíthat.
Könyvének első feléből a felfedezés körülményeit, az ásatások olykor romantikus eseményeit, a hangyaszorgalommal végzett munka célját, módszereit, eredményeit, a fogadtatás útvesztőit ismerheti meg az olvasó. Kordos László avatott kézzel vezeti az érdeklődőt a leletek szinte kibogozhatatlannak látszó összefüggései között. Leírása nyomán képet kapunk a Rudapithecusokat körülvevő növényekről, állatokról, valamint a felszín geológiai arculatáról, hiszen ezekből tudjuk meg, hol éltek, hogyan éltek, mit ettek ezek a lények.
Ha az olvasó kedvet kapott arra, hogy a fordulatokban bővelkedő történeten túlmenően elmélyedjen az emberré válás folyamatának kérdésében, bizonyára részletesen tanulmányozza majd kötetünk második felét, és – megismerkedvén a Rudapithecus elődjeivel, rokonaival, leszármazottjaival – felfedezi a kapcsolatot a rudabányai lelet és a világ más pontjain előkerült maradványok között. -
Magyarhomorog-Kónya-domb 10. századi szállási és 11-12. századi falusi temetője
0„1960-1971 és 1985-1988 között Dienes István majd Kovács László vezetésével tártak fel 540 sírt a magyarhomorogi (Hajdú-Bihar m.) Kónya-dombon, amelyről a jelen feldolgozás kimutatta, hogy ugyanazon a földháton, egymás közvetlen szomszédságában egy 17 síros 10. századi, majd tőle függetlenül egy 523 síros 11-12. századi sírmezőt nyitottak. A kisebbik egy rövid idejű település (szállás) tartozéka volt, ide 11 – köztük 4 lovas – íjászt és kevés családtagját temették, a falu egy évszázadnál hosszabb használatú temetőjében pedig 127 férfi és 176 nő nyugodott a gyermekeik kíséretében. A falusiak 145 sírba összesen 200, I. István és II. István uralkodása idején (1000–1131) veretett ezüstdenárt adtak, s ez a páratlan, ráadásul rendkívül szerencsésen elhelyezkedő temetkezésekben előkerült pénzmennyiség a sírleletek, elsősorban ezüst és bronzdíszek – drótékszerek, gyöngyök, csüngők, nyak- és karperecek, gyűrűk – egyedülálló részletességű helyi és időrendi (horizontálstratigráfiai), valamint leletkombinációs értékelését tette lehetővé. Egy-egy különleges leletanyagú férfi és női sír is előkerült. A teljesen feltárt temetők közvetve a Kis-Sárrét keleti partjának 10-12. századi népességére derítettek fényt.
A műelemző, antropológus, genetikus, archeozoológus és térinformatikus munkatársak kiszélesítették az értékelés határait, a jobb megértést pedig 145 tábla, 179 kép, 85 táblázat és 17 ábra könnyíti meg.” -
Régészeti adatok a Duna-Tisza közi avarok történetéhez
0A kötet végén angol nyelvű összegzés.
„E könyv A Duna-Tisza köze avar kori betelepülésének problémái címmel 2014-ben megvédett doktori disszertáció részben átdolgozott és kiegészített változata. A Bóna István professzor által javasolt téma választásakor az elsődleges cél az volt, hogy a Duna-Tisza köze nagyobb részben közöletlen avar kori emlékanyagának összegyűjtése, rendszerezése és feldolgozása során válaszokat keressek elsősorban a vizsgált terület avar kori betelepülésének kérdéseire. A disszertációban tárgyalt probléma-kör nem szorítkozott kizárólag a megszállás kérdésére, hogy mikor, kik és miért érkeztek ide először és miként vették birtokba ezt a területet. A régészeti leletanyag elemzése során vizsgáltam a későbbi bevándorlások, a belső migráció lehetőségét, továbbá azt, hogy az itt élő közösségek milyen válaszokat adtak az Avar Kaganátusban lejátszódó folyamatokra, hogyan reagáltak a környezeti változásokra, s milyen volt az itt élőknek az Avar Kaganátuson belüli és kívüli kommunikációja, a hivatalos és interperszonális kapcsolataik rendszere…”
Balogh Csilla