Olyan könyvet tart a kezében az olvasó, amely nagy hiányt pótol a sportirodalomban: évtizedek óta nem jelent meg Magyarországon ilyen jellegű lovaskönyv. A szerzők a ló- és lovassport valamennyi ágát, fajtáját ismertetik; vázolják az ember és a ló kapcsolatának évezredes történetét s a lovaglás szerepét az általános kultúrtörténetben; feldolgozzák az ügető- és galoppversenyek páratlanul izgalmas és ugyanakkor ellentmondásos világát; felelevenítik az eddigi lovas-olimpiák eseményeit, egészen az 1964-es tokiói versenyekig.
Aki szeret búvárkodni a nevek, évszámok, eredmények rengetegében, ebben a könyvben nagyon sok kedvére való adatra bukkanhat: megismerkedhet többek között az eddig legeredményesebb magyar versenyló, Kincsem 54, megszakítás nélkül elért győzelmével, – s az „őt” rangsorban követő kimagasló „ló-egyéniségek”-kel: Tokióval, Patience-szal, Rascallal és a legutóbbi időkből Imperiallal.A magyar ugrólovak büszkeségének, Aranyosnak a tanulságokban bővelkedő „pályafutása” a könyv egyik legérdekesebb fejezete. S ami a lovassport kedvelőit érdekelheti: a díjlovaglás, a háromnapos military-versenyek, a díjugratások kialakulása, legfontosabb szabályai és eredményei, a híres-neves spanyol iskola érdekességei, az öttusa-lovaglás fejlődése, a hazánkban ma már ismeretlen lovaspólózás és lovas hajtóvadászat – mind megtalálható ebben a könyvben, amelyről elmondhatjuk: pótolja a több évtizedes hiányt.
A szerzők azonban vigyáztak, „nem estek át a ló túlsó oldalára”: teljességre törekedtek, de a könyv korántsem vált száraz adathalmazzá. Kellemes, csevegő, könnyed stílus, „story”-k, epizódok, kuriózumok megörökítése – ezek adják meg a könyv olvasmányosságát és biztosítják széleskörű sikerét.

„A fogathajtás a mai formájában zsenge leánykorú, még nincs húsz éves”. Egyike tehát a legfiatalabb sportágaknak. S ez a rövid idő egyértelműen magyar sikersorozatot hozott. Ezért „nekünk magyaroknak már-már nemzeti ügy a fogathajtó sport… Szilvásváradon… olyan nyomasztó volt a világhegemóniánk, hogy arról már-már csak szemlesütve illik beszélni. De ezt említve önkéntelenül is felmerül a kérdés: mi az oka ennek, milyen magyarázatot adnak erre az illetékes szakemberek, a sportág művelői, vezetői? E könyvben megpróbáljuk megkeresni a választ a kérdésre, mégpedig indirekt módon. Előbb áttekintjük a lovaskocsizás történetét, a fő súlyt a magyar kocsizásra helyezve. A második részben pedig rövid, villanásszerű portrékat adunk azokról, akiknek eredményei emelték a magyar fogathajtó sportot arra a rangra, amelyen ma áll” – írják a szerzők könyvükről.