Szép dolog a szerelem, különösen akkor, ha kölcsönös, és semmi sem zavar be a képbe. Úgy tűnik viszont, hogy a zavaró tényezők mindig lesben állnak. És ilyenkor nem marad más, mint levonni azt a következtetést, hogy a szívügyek tök bonyolultak!

Élt egyszer egy skót kisfiú – úgy hívták: Archie Belaney – aki annyira rajongott az indiánokért, hogy elhatározta… indián lesz. Alighogy iskoláit befejezte, áthajózott az óceánon, és bevetette magát Kanada őserdeibe. Az indiánok szívesen fogadták maguk közé, nevet is adtak neki. Így lett Szürke Bagoly, és ezt a nevet megtartotta haláláig. Népének nagy barátja, szószólója volt. Tudós természetkutató. Különösen a hódok életét tanulmányozta nagy elmélyültséggel. Cikkeket, regényeket írt az indiánokról, előadásokat tartott – népszerűsége nőttön nőtt. Mindenki indiánnak tartotta, csak halála után derült ki, hogy valójában fehér ember. 1880-ban született, és 1937-ben halt meg. Legnépszerűbb ifjúsági regénye a Két kicsi hód.

VIII. Henrik korában járunk. Egy koldusfiú, Tom Canty különös véletlen folytán a királyfi szerepében találja magát. A trónörökös pedig kénytelen koldusgúnyát ölteni. Igazi szerepjáték, csak éppen a 16. században. A királyfi ide-oda hányódik London szegénynegyedeiben és vidéken, kereskedők, parasztok és útonállók között, a koldusfiú pedig a királyi palotában próbál boldogulni az uralkodás mesterségével. Kinek könnyebb a dolga? És vajon melyikük lepleződik le hamarabb? Kiből lesz az igazi király? Mark Twain klasszikus regénye most felújítva kerül az olvasók elé.

A tizenegy és fél éves Pete Péter arra ébred, hogy alig fér el az ágyon. A takarója alól két szőrös láb kandikál ki, a keze óriási, a hangja mély és reszelős. Úgy tűnik, Pete Péter, azaz Pite egyetlen éjszaka alatt felnőtt, és pont olyan lett, mint az apja. Ráadásul apukája, dr. Pete Ádám is átváltozott, és a megszólalásig hasonlít a fiára. Sőt, a megszólalás után is. Így aztán apa és fia egy cipőben járnak. Illetve egymás cipőjében. Pite suli helyett munkába indul, Ádámot pedig várja az iskolapad. De vajon helyt tud-e állni Pite egy komoly munkahelyen? És hogyan boldogul Ádám a gyerekek között? Egyszer majd jót nevetnek ezen az egészen, ha már visszaváltoztak. De vajon visszaváltoznak-e valaha?

„ViIágtörténeti cselekedet volt ez a könyv. Megmutatta az egész világnak Amerika szégyenét, a rabszolgaságot… Harriet Beecher Stowe könyve betöltötte hivatását. De csodálatos módon nem felejtették el azóta sem. Ma is százezrek olvassák szerte a világon, színdarabokat faragnak, mozidarabokat csinálnak belőle, és nincs nap, hogy sokan-sokan meg ne siratnák a nemes szívű, vallásos lelkű, öreg négert, Tamás bátyát. Úgy látszik, még mindig van mit tanulnunk ebből a könyvből. Rabszolgák nincsenek bár; de még mindig megesik, hogy különbséget teszünk ember és ember között, és nem tudjuk elképzelni, hogy ami nekünk s a magunk fajtájú embernek fáj, az éppen úgy fáj a másfajta embernek is. A Tamás bátya kunyhója még sokáig szükséges könyv lesz. Meg kell tanulnunk belőle, hogy mindnyájan egyformán Isten gyermekei vagyunk, szeretnünk és becsülnünk kell egymást!” – írta Benedek Marcell, aki külön a gyerekeknek fordította és dolgozta át ezt a világhíres művet.

Ez a könyv azért született, mert gyermekként úgy éreztem, hogy az én öcsém is mindennél és mindenkinél jobban szereti az állatait. Amikor például több napra elutazott, hosszú oldalakon hagyta meg pontokba szedve, hogy mivel etessük Matyit, a varjút, hogyan mosdassuk Tibit, az iguánát, és miképpen futtassuk délutánonként Dödikét, a fehéregeret. Én pedig éveken keresztül féltem attól, hogy nem versenyezhetek velük a testvérem szeretetéért, s időnként arra vágytam, hogy egy kicsit Matyi, Tibi, vagy Dödike lehessek, és engem is nagyon szeressen az öcsém.
Talán ha néha kutyává válok, mi is jobb testvérek lettünk volna.
Nógrádi Gergely