Holle anyó és Csipkerózsika, Hófehérke és Rigócsőr király, Hamupipőke és Pirosbúbocska, Bátyácska és Húgocska, Békakirály és Vashenrik – ki ne ismerné a Grimm-mesék jóságos és gonosz hőseit, állatbőrbe bújt tündéreit, elvarázsolt királyait, ördöggel cimboráló földönfutóit és megbabonázott hercegkisasszonyait? Wilhelm és Jacob Grimm a 19. század elején kezdtek hozzá a német népmesekincs gyűjtéséhez, évtizedeken át bővítették, szerkesztették, fésülték és rendezték az anyagot, mígnem összeállt a „végleges”, kétszáz mesét számláló gyűjtemény, a „Gyermek- és családi mesék” – rövidebben a Családi mesék. A zsenialitás talán csak szorgalom kérdése, vallotta Goethe – és valóban, a világ meseirodalmának e legnépszerűbb, legtöbbször kiadott és legtöbb nyelvre fordított alapműve a fivérek gyűjtői és szerkesztői szorgalmának, a szorgos munkájuk eredményeként létrejött műfaji gazdagságnak és sokszínűségnek köszönheti páratlan sikerét. Megtalálható e gyűjteményben a mese valamennyi típusa a néhány soros mondókáktól, trufáktól és csúfolóktól kezdve a tréfás és szomorú állatmeséken és példázatokon át egészen a nagyobb lélegzetű, epikus ívű elbeszélésekig – így nem kétséges, hogy minden mesekedvelő olvasó megleli benne a kedvének és ízlésének valót..Magyarul harminchárom évvel ezelőtt jelent meg a Családi mesék első teljes kiadása – a mostani, javított és átdolgozott kiadás pedig először tartalmazza a tíz gyermeklegendát is, amelyet a Grimm testvérek annak idején csatoltak a mesékhez.

Több mint egy évtizede már, hogy Keszeli Ferenc, hajdan több tízezres példányszámban megjelent gyerekkönyvei” hozzáférhetetlenek.
Nagyjából mostanában émek szülővé azok az egykori gyerekek, akik szeretettel emlékeznek a csetlő-botló mezei nyúlról, Kajla Fülöpről és a társáról, Etüskéről, a sündisznóról szóló mesékre, azok az időközben felnőtt gyerekek, akik Keszeli Ferenc „falucsúfoló” verseiből tanulták meg anyanyelvükön a saját szülőföldjük, Csallóköz, Mátyusföld, Gömörország magyar helységneveit akkor, mikor ezeket a falvakat tilos volt magyarul szólítani.
Keszeli Ferenc meséi, gyerekeknek írott versei bízvást ma is sok tízezer szlovákiai magyar fiatal szülő és nagyszülő, sok magyar pedagógus és nevelő lelkében, emlékezetében élnek, de ha a szerző egykori könyveit keresik, bizony hiába keresik azokat, legfeljebb néhány féltve őrzött, megviselt példányra lelnek a könyvtárakban.
Keszeli Ferenc most a másfél évtizede megjelent könyveinek anyagát s újabb verseit adja közre a „Furafalvi kajlaságok” című gyűjteményben azzal a szándékkal, hogy az időközben világrajött magyar gyerekek is megízlelhessék a fordulatos, sok nyelvi derűvel fűszerezett meséket, az anyanyelvünk mérhetetlen gazdagságából vett szójátékokat, a magyar nyelv rejtelmeiből feltáruló szellemes nyelvi szerkezeteket, a bravúros rímeket, a gyermeklira egyedülálló leleményeit.