Leírás
Ki volt ez a mára úgyszólván elfeledett, csak az irodalomtörténészek által ismert és becsült Vitkovics Mihály? Szerb családból származott: ősei 1690-ben kerültek Magyarországra, a Trebinje közeli Mostaciból, a törökök elől menekülve. Dédapja Egerben telepedett le, nagyapja már itt görögkeleti plébános, s tisztjét az író apja örökli. Itt, Egerben kezdi tanulmányait, s kiváltképp Horváth Özséb, majd Pápay Sámuel tanárai hatottak rá eligazítóan, lelkesítően.
Vitkovics Mihály – ma már látjuk – nem azt érdemli, hogy merőben irodalomtörténeti adatként vagy egy szép szoborcsoport mellékfigurájaként őrizgessék nevét tudós kutatók. érdeme nagyobb ennél, s ez szeretetteljesebb köztudatba kívánkozik. A magyar nyelv, a magyar irodalom ügyének lelkes, fáradhatatlan művelt szószólója és szervezője volt, nem utolsósorban a szerb-magyar irodalmi kapcsolatok első ápolója, buzgó közvetítő a két szomszédnép értelmisége között.
kiadványunk mindazokat az írásait tartalmazza, amelyek ma már úgyszólván hozzáférhetetlenek: szerbből készült műfordításait és átköltéseit; magyaros-hangsúlyos verseit, alig leplezetten önéletrajzi jellegű lírai regényét (A költő regénye); epigrammáit, melyeket Bajza József olyannyira kedvelt, meséit, amelyek életbölcsességét rejtik; leveleit, amelyeket a magyar irodalmárok érintkezésének tanulságos dokumentumai közt kell számon tartanunk. Huszonhét éves, amikor Csokonai meghal, de előbb hal meg Berzsenyinél, 1829-ben, ötvenegy évesen. Életműve: híd, összekötő Csokonai és a reformkor szellemi és irodalmi virágzása között – híd a szerb és a magyar kultúra között.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.