Leírás
Ötödik könyvében Sigmond István mintha csak a szépségről és a förtelemről alkotott fogalmainkat akarná átértelmezni, összebékítve, sőt felcserélve a kettőt. közben mindvégig (jó)ízlésünket provokálja, teherbírását próbálgatja: vajon nem álszenteskedés, ujjunk mögé bújás-e? A köznapi erkölcs általában csak a szerelem és a nemiség körül keresi példáit és alkalmait a szent borzadozásra; Sigmond is ehhez a „kényes kérdéshez” nyúl, ha nem is mentséget, de magyarázatot találva hősnője „félrelépésére” furcsa költészetet sejtve az utca erkölcse szerint alantas és elítélendő tettében és alakjában. Nem a szép családi látszat alatt rejtetten kavargó förtelmet tárja fel, hanem, ellenkezőleg, a „csúnyaság” önigazoló szépségeit. Fordított helyzetében késélen táncol hát minden igazsága, hőse és költőisége. Próbáljuk becsülni a mutatványt.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.