Széphalom 7. – Tanulmányok Újszászy Kálmán emlékére

Leírás

A Kazinczy Ferenc Társaság 1995 áprilisában történt hivatalos megalakulása óta eltelt tíz esztendő alatt hetedik évkönyvünkkel jelentkezünk. Céljaink szolga- Clatának jól bevált eszköze a Széphalom,amely nemcsak címével idézi meg a jeles magyar írót, irodalomszervezőt, hanem tartalmával is. A mai viszonyokhoz és igényekhez, adottságainkhoz és felkészültségünkhöz mérten az ő nyomdokain kívánunk haladni. A szellemi műhelyek dolgában ma meglehetősen mostoha adottságú Zemplénés Abaújtájain munkálkodó, onnan elszármazott, oda kötődő, e régióhoz vonzódó munkatársak számára jelent ez az évkönyv fórumot, amely tartalmával gazdagítani kíván mindenkit, akit e vidék nemzeti kincsnek tekinthető kulturális öröksége, népének sorsa és jövendője érdekel. A történeti, a néprajzi, a művelődéstörténeti és az irodalmi hagyomány alkotja kötetünk vizsgálódási körét, s ez jellemzi tematikai fölépítését. Hetedik kötetünknek sajátos színezetet és jelentőséget az ad, hogy minden írását az 1994 tavaszán elhunyt dr. Újszászy Kálmánprofesszor emlékének szenteljük. Nemcsak azért, mert tiszteletbeli tagunk volt, hanem mert törekvéseink megfogalmazásában és tevékenységünkben meghatározó mércének tekintjük őt. Újszászy Kálmán életművében példásan testesült meg az a hivatástudat és bölcs tenniakarás, amely a vidéken élő értelmiségi fontos sajátsága. Sárospatak szellemi rangjának fenntartásáért, a régióban élő, onnan kinövő, felelősségteljesen gondolkodó emberek fejlődéséért kevesen tettek annyit az utóbbi hetven évben, mint ő. Élő lelkiismeretként hatott környezetére, tényleges és közvetett tanítványaira; sokkal szegényebb lenne a Tiszán innen 20. századi kulturális képe az ő munkássága és hatása nélkül. S egyénileg is sokan tartozunk neki. Akik a következő lapokon megnyilatkoznak, nem tudták – nem is akarták – kivonni magukat Újszászy Kálmán hatása alól, sokat köszönhetnek emberi-tudósi példájának, iránymutatásának, segítőkészségének. Ezért választottunk most alcímet évkönyvünknek; koszorút kötünk az emlékére írott dolgozatokból. A közölt írások közül több halad – a témát, a vizsgált jelenséget, az alkalmazott módszert, a kutatói magatartást tekintve azon a nyomvonalon, amelyet ő jelölt ki szerzőjük számára. Mások áttételesebben kapcsolódnak az ő vonzásköréhez. De minden szerző azzal a szándékkal küldött írást ebbe a kötetbe, hogy tiszteletét s a folytatás igényét kifejezze.