Leírás
„…1938 tavaszán tizenhat fiatal erdélyi író fogott össze, hogy segítségemre legyen e munka első kiadásában, mely Kolozsváron jelent meg. Anyagát a harmincas évek eleje óta gyűjtöttem, amikor a… határon túl a falukutatók is járni kezdték az országot, anélkül hogy egymás munkájáról és terveiről tudtunk volna. A magyar gondolat és a magyar lelkiismeret egységének jelentkezését látom most ebben” – írja könyve 1943-as, harmadik kiadásának előszavában az akkor már ismert romániai magyar író, szociográfus és történész, aki bözödi magányából idős korára költőként is jelentkezett. Bözödi György (szül. 1913-ban) a rá jellemző józansággal és pontossággal fogalmazza meg könyve célját és feladatát: „Az erdélyi magyarság legnagyobb egységben élő csoportjának, a székelységnek helyzetét tártam fel összefoglalóan, nagy vonalakban megrajzolva és felmérve azokat az adottságokat, melyek alapján meg lehet keresni a jövőre nézve a szervezettebb gazdasági és szellemi élet módjait és lehetőségeit. Nem szorítkoztam kizárólag az akkori élet keresztmetszetszerű rajzára a kérdésekbe való mélyebb behatolás szükségessé tette az előzmények, a történelmi kialakulás vázolását. A múlt tévedései talán a jövő tanulságai lehetnek. (…) Elsősorban azokra az új kezdeményezésekre, gazdasági és szellemi összefogási próbálkozásokra szegeztem tekintetemet, amelyekre 1918 óta itt-ott vállalkoztak és amelyek kiemelkedő szigetként állanak kisebbségi életünk sivár tengerében. (…) Nagy bajaink gyökere, a gazdasági elmaradottság, a szegénység, a kivándorlás és szétszóródás, messzire visszanyúlik, és ezek mellé a kisebbségi sorssal járó újabb veszedelmek csatlakoztak. (…) Könyvem hiányos (…), de mindazt ismerteti, ami számottevő kísérlet történt ebből a pusztulásból való kivezetésre.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.