Leírás
Nem szükséges külön hangsúlyozni a párbeszéd szükségességét a közös múltat kutató, más-más nemzethez tartozó történészek között. E tekintetben ukrán-magyar tudományos dialógusról nem igazán beszélhetünk. Közrejátszottak ebben régi sztereotípiák, de nyelvi nehézségek is. Az ukrajnai Kárpátalja-kutatás az 1990-es években új irányt vett, új hangnemben írnak az ukránon, oroszon kívül románul, szlovákul, lengyelül kiválóan beszélő, e nyelvterületek levéltári forrásait hasznosító szakemberek, akik azonban magyarul egyáltalán nem vagy alig tudnak. A magyarországi történetírásban hasonlóképpen: Párizstól Budapestig felhasználják a forrásokat, az ukrán nyelvű szakirodalomban viszont semmi nyoma abban a történetírásban, amit ma igazán fajsúlyosnak tartunk e témakörben. Persze felhozható, hogy ugyanígy Kárpátalja sem igazán vaskos fejezet Magyarország történetében. Pedig a régió 20. századi sorsa, államok és érdekek harca bizonyítja, hogy területi kiterjedéséhez képest mindig sokkal fontosabb tétel volt a nemzetközi és belpolitikában egyaránt. Ezzel a tanulmánykötettel az a célunk, hogy a párbeszéden túl, a Kárpátaljáról szóló beszédmódot világosabbá, átláthatóbbá tegyük; fogalmakat, eseményeket tisztázzunk, legalább erre a szűk időszakra vonatkozóan a kutatási eredményeket közvetítsük. A kor kiválasztása nem a véletlen műve: valószínűleg az ukrán-magyar (történelmi) viszony legérzékenyebb pontjára tapintunk rá.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.