Leírás
A ferencjózsefi világ egy előkelő politikusával üldögéltem a minap kettesben, ő mesélt, én hallgattam. Választási visszaéléseket mondott el. Mert a választási visszaélés nem mai találmány. Nem is a, félmúlt politika találmánya. Mindig használatos volt, mióta világ a világ. Csak a stílusa változik, az íze, a hangja. Maga a visszaélés örök, csak a stílus a koré. A Bánffy-éra alatt a néppárt mindenáron be akart hozni egy jelöltet Nemtudomhol községben. Ez a község volt a kerület székhelye, egyszersmind főszolgabírói székhely. Mint ilyenkor szokás, a miniszterelnökségről szólták a belügynek, a belügy szólt a főispánnak, a főispán szólt a főszolgabírónak: a néppárti jelöltnek nem szabd bekerülni a Házba, Azonban a néppárti jelölt mindenáron be akart kerülni a Házba. Helybeli úr volt, jó család sarja, fehér kúriában éldegélő, négy lovat hajtó birtokos. De hiába volt birtok, mód és tekintély, még azt se tudta elérni, hogy a programmbeszédét elmondhassa, Ha a piacon kezdett volna beszélni, azonnal megszólaltak a harangok, mert a Bánffy-párti főkortes éppen akkorra rendelt harangozást elhúnyt nagyanyja emlékére, s a jelölt szavalatából egy szót sem lehetett hallani. Ha pajtába hívták össze a népgyűlést, kitűnt, hogy a pajta tűzveszélyes, ahol nagyobb csoportosulás nem engedélyezhető. És így tovább…
Értékelések
Még nincsenek értékelések.