Leírás
Jessze fája – a gyöngyöspatai templomban látható csodálatos oltár, Mohás Lívia regényében háttér, a történelemmé táguló családi – és nem csupán családi – múlt, az ősök, akik emlékükkel, cselekedeteikkel – hősiességükkel vagy gyávaságukkal – bennünk élnek, magatartásunkat, ha akarjuk, ha nem, meghatározzák, alakítják vagy legalábbis motiválják. Honnan jött Marcsóka, az anya? Az ő személyiségének jegyeit keresi az író, miközben általános érvényű tételeit szövi-sűríti cselekménnyé. Mert tudatosan akar „visszakapaszkodni a családfák gallyán az elmúlt időkbe”, mert szereti az idők folyamán fel-fel bukkanó „egybeeséseket”, párhuzamokat, mert nem csupán egy családon belül vágjunk „együvé szerkesztve”; a múltunk, történelmünk mindnyájunké. Mert megértük azt a kort, amikor már nem volt időszerű a hősi magatartás, amikor már a túlélés lehetőségei határozták meg sokak cselekvéseit. De mi van a fel-felöltött maszkok mögött? Ki nem próbált elmenekülni a megélt élmények elől? „Jobb nem teljesen odafigyelni, csak érintőlegesen, ha nagyon figyelsz, akkor nem éled túl” – írja Mohás. A regény legmélyén meghúzódó anya-lánya kapcsolat tisztázásának, feloldásának igénye lehetett életrehívója ennek a remek kisregénynek. Igazságot szeretne szolgáltatni anyjának és önmagának is, de mindenekelőtt meg akarja érteni az asszonyt s egykori önmagát is. S ehhez volt szüksége a művet oly gazdaggá tevő sokrétűségre, a korábban háttérbe szorított eseményekkel való szembenézésre. S bármilyen önkínzó feladat lehetett is ez Mohás Lívia számára, nekünk, olvasóknak élmény, nyereség. Kitűnő kisregénnyel lettünk gazdagabbak.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.