Leírás
A költő első kötete 1970-ben jelent meg. Az üveg árnyéka címmel: az első kötethez képest ez a második kötet valóban új, más. Elsősorban talán a szemlélet megváltozása érdemel figyelmet: nagyobb önfegyelemre, önmagának és környezetének kritikusabb és tárgyilagosabb szemlélésére törekszik ezekben a versekben a költő. S éppen ezért másként kell értelmeznünk játékosságát, hol a meséssel, hol a logikával ingerkedő, de mindig egyénit produkáló fantáziáját is. A játék spontán gyönyörűségén túl még valamiért hasznosak ezek a logikai bakugrások, a kancsal s az első pillanatban értelmetlennek tűnő képek: furcsaságuk, szokatlanságuk s épp ezért nagyobb szuggesztivitásuk miatt sokszor többet árulnak el a megsejtett, fölismert összefüggésekről, mint a hagyományosabban, „közérthetőbben” megfogalmazott képek. Szepesi lírája tematikailag is gazdagodott: elsősorban az intenzív népköltészeti hatást emelnénk ki. Igen sok versében használja föl hozzáértően, ízléssel – a régi táncdalok, virágénekek, kuruc nóták szerkezetét, ritmusát és képeit. S a nyelv és a kulturális hagyomány iránti ragaszkodás természetes velejárója az az őszinte, pózmentes szülőföld- és tájszeretet, amelyet oly sok szép vers – a Mezőségi táj, az Árpád-kori templom romjai stb. – reprezentál a kötetben.
Olyan kötetet ajánlunk az olvasónak, amelynek szerzője tudatosan fejleszti tovább tehetségét, s a következtetéseket nem csupán levonja, hanem gyakorlattá is teszi képes megújítani, mássá tenni költészetét.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.