Elérhetőség: Készleten

Halljátok, emberek?

Szerző: Benedek Elek
Cikkszám: 104901

800 Ft

A mesemondó Benedek Eleket minden magyar ember ismeri. Erdélyben azonban tudnak az öreg harcosról is, aki az első világháború után egy egész nemzeti kisebbség nevelőjévé vált. szembeszállott maradisággal és elnyomással, s Petőfit idézve. Adyért küzdve új lendületet adott a magyar kulturális életnek. A mesemondót számontartja s ma különösképpen újraértékeli a magyar irodalomtörténet. A kisebbségi harcosra Tamási Áron megilletődött szavaival így emlékezik vissza egy tanítvány-nemzedék: „Hős volt, bátor és igaz: ennek a földnek egyetlen szemünk előtti vértanúja, testvére a régieknek, akiket úgy szeretett: Apáczainak, Mikes Kelemennek, Körösi Csornának, a keveseknek, az örökkéélőknek. Istenem, olyan boldog vagyok, hogy ölelhettem, hogy csókolhattam, amíg közöttünk járt; hogy nézhettem őt: a tiszta Férfiút, az útmutató nagy Fát, az Embert az erdélyi embertelenségben, akinek a teste Igévé lett az elmúlt éjszaka.” Csak a politikus Benedek Elek merült feledésbe. Csak a századforduló szókimondó publicistája ismeretlen. Bizonyára nem véletlenül. Ugyanaz a polgári-földesúri világ, amely annakidején elbuktatta a székelyföldi népérdekek szószólóját, természetesen később sem akart tudni a nagy mesélő politikai múltjáról, s meghamisította emlékét. Pintér Jenő irodalomtörténetében például csak annyit találunk, hogy Benedek Elek „mini politikus Apponyi Albert nemzeti pártját támogatta”. Tessék. Az olvasó önkéntelenül a hírhedt Apponyi-féle iskolatörvényekre gondol, s már meg is van a véleménye Benedek Elek politikájáról… Ki gondolná egy ilyen röpke meghatározás után, hogy Benedek Elek tolla hegyéről éles bírálatok érték a dualizmus korának visszásságait, méghozzá amúgy csupasz-közvetlenül, Mikszáth Kálmán enyhítő humora nélkül, az eszményekért hevülő ember izzó felháborodásából.

1 készleten

Leírás

A mesemondó Benedek Eleket minden magyar ember ismeri. Erdélyben azonban tudnak az öreg harcosról is, aki az első világháború után egy egész nemzeti kisebbség nevelőjévé vált. szembeszállott maradisággal és elnyomással, s Petőfit idézve. Adyért küzdve új lendületet adott a magyar kulturális életnek. A mesemondót számontartja s ma különösképpen újraértékeli a magyar irodalomtörténet. A kisebbségi harcosra Tamási Áron megilletődött szavaival így emlékezik vissza egy tanítvány-nemzedék: „Hős volt, bátor és igaz: ennek a földnek egyetlen szemünk előtti vértanúja, testvére a régieknek, akiket úgy szeretett: Apáczainak, Mikes Kelemennek, Körösi Csornának, a keveseknek, az örökkéélőknek. Istenem, olyan boldog vagyok, hogy ölelhettem, hogy csókolhattam, amíg közöttünk járt; hogy nézhettem őt: a tiszta Férfiút, az útmutató nagy Fát, az Embert az erdélyi embertelenségben, akinek a teste Igévé lett az elmúlt éjszaka.” Csak a politikus Benedek Elek merült feledésbe. Csak a századforduló szókimondó publicistája ismeretlen. Bizonyára nem véletlenül. Ugyanaz a polgári-földesúri világ, amely annakidején elbuktatta a székelyföldi népérdekek szószólóját, természetesen később sem akart tudni a nagy mesélő politikai múltjáról, s meghamisította emlékét. Pintér Jenő irodalomtörténetében például csak annyit találunk, hogy Benedek Elek „mini politikus Apponyi Albert nemzeti pártját támogatta”. Tessék. Az olvasó önkéntelenül a hírhedt Apponyi-féle iskolatörvényekre gondol, s már meg is van a véleménye Benedek Elek politikájáról… Ki gondolná egy ilyen röpke meghatározás után, hogy Benedek Elek tolla hegyéről éles bírálatok érték a dualizmus korának visszásságait, méghozzá amúgy csupasz-közvetlenül, Mikszáth Kálmán enyhítő humora nélkül, az eszményekért hevülő ember izzó felháborodásából.

További információk

Tömeg 0,4 kg
Szerző

Kiadó

Kiadás helye

Kiadás éve

Terjedelem

Nyelv

Kötés típusa

Állapot

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Halljátok, emberek?” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük