Az elmaradt reneszánsz

Leírás

Hanák Tibor jelen munkája szoros összefüggésben áll a tollából kiadásunkban ezt megelőzően megjelent kötettel. Erre már a címek hasonlósága is utal: Míg az „Elmaradt reneszánsz” a marxista filozófia viszontagságos magyarországi útjáról szólt – arról, hogy Lukács György és mások hite ellenére a dogmatikus filozófia egyeduralmát mégsem követte a felvirágzás és a marxizmus reneszánsza nem következett be –, itt a szerző arról számol be, hogyan lepte be a nem-marxista magyar filozófiát a fordulat éve után a felülről irányított felejtés. Hanák Tibor olyan bölcselet tájaira vezeti az olvasót, mely hazánk megkésett általános fejlődésének megfelelően, viszonylag későn bontakozott ugyan ki, de a századfordulót követően azután mintegy fél évszázadon át annál bővebben ontotta a rangos műveket, nemegyszer jelentős nemzetközi elismeréssel is. A marxista gondolkodás elmaradt reneszánszával ellentétben a nem-marxista filozófia tehát nagyon is virágzott, sorsa azonban az élénk tudományos viták parancsszóval való beszüntetése és az elért eredmények elhallgatása miatt sajnos a kényszerű feledés lett. Hanák Tibor legfőbb érdeme itt éppen az, hogy ezzel a folyamattal szembeszegül. Nagy tudással menti ki a Léthe vizéből a pusztulásra szánt művek sorát. Éppen ezért minden keserűségünk mellett szellemi gyönyörködés a részünk, ahogyan a roppant ismeretanyagot áttekinthetően és színesen taglaló művet olvassuk. Az író jóvoltából ezért megmentett reneszánszról is beszélhetünk, mely a kezdet után egyszer majd – és ebben inkább hihetünk, mint Lukács György elképzelésében – Magyarországon is elnyeri méltó elismertetését. A szerző eredeti gondolatokban gazdag világba vezet bennünket. Feltárul előttünk a korábbi Magyarország filozófiai életének panorámája s közben – mintegy „mellékesen” – nemcsak az egyetemes filozófiatörténet problémáiból kapunk ízelítőt, hanem bepillantunk a filozófiára ható társtudományok – a lélektan és a pszichoanalízis, a történelem-, a jog- és társadalombölcselet, az etika és az esztétika – megtermékenyítő magyarországi közegébe is. Hanák Tibor – ezúttal is – magyar kultúr- és társadalomtörténetet is írt. És közben mennyi elgondolkoztató, sőt tragikus egyéni tudóssorsot vonultat fel előttünk!