Leírás
A visegrádi királyi palota feltárásai során Héjj Miklós 1972-75-ös ásatásai alkalmával bukkant rá a palota utcai homlokzatát díszítő pompás késő gótikus zárt erkélyre. Az ekkor feltár falmaradványokat később visszatemették, az előkerült hatalmas mennyiségű kőfaragvány-töredék pedig raktárakba került, csak egy-két darab vált ismertté ásatási publikációkból, kiállítási katalógusokból. Az erkély maradványait csak egy évtizeddel később, 1984-1991 között, a Szőke Mátyás vezetésével folyó ásatások hozták újra napvilágra. E feltárások már az erkély környezetét is tisztázták, és az építmény teljes pusztulási rétegét, összes még a helyszínen fellelhető kőfaragványát felkutatták. A falmaradványok fölé Sedlmayr János és Szekér György tervei szerint védőtető került, a kőtöredékeknek pedig megindult a tudományos feldolgozása, amit Schütz Zoltán kőszobrász restaurátor közreműködésével e kötet szerzői végeztek. A munkát 1988-1991 között az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) 364/88. számú pályázata támogatta. A kutatás eredményeit a Műemlékvédelem című folyóirat 1995-ös évfolyamában tettük közzé. Sajnos a kutatás később leállt, mivel a szükséges nagyobb léptékű kőrestaurálási munkákra nem volt pénz. Csak 2000-ben, a visegrádi királyi palota millenniumi kiállításának előkészítése kapcsán nyílott arra lehetőség, hogy két fontosabb kőfaragványcsoport restaurálását és kiállítási felállítását elvégezhessük Meszarek György kőszobrász és munkatársai közreműködésével. E munka jelentős eredményeket hozott, tovább pontosítva az erkély rekonstrukcióját. Az erkély egyes szerkezeteinek restaurátori és kutatói közös feldolgozása remélhetőleg tovább folytatódhat az elkövetkezendő években is, és ennek révén pontosabb adatokat szerezhetünk a visegrádi királyi palota leggazdagabb késő gótikus építészeti-szobrászati alkotásáról. Jelen kötet a fent említett OTKA pályázat 1992-ben készült zárójelentésén alapszik, de összeállításánál felhasználtuk az időközben elért új kutatási eredményeket is.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.