Leírás
„Nyilvános keserűség gyászos színháza” – ezt jelentette a 17. századi ember számára a főurak temetési szertartása. A függönyök azóta rég legördültek, s a színpadképek ma már alig ismertek. Feledésbe merült az a látvány, amelynek szervezése sokszor egy évig is eltartott, s amely jelképes sűrítéseivel a kor mentalitásának és világfelfogásának hű tükre volt. A könyv írott források és tárgyi emlékek alapján megkísérli a”színpadképek” rekonstruálását és értelmezését. Miután bevezetést ad a látványt meghatározó halálgondolatról s ennek történeti változatairól, bemutatja a 17. század legnagyobb méretű halotti pompáját, az Esterházy fiúk 1652. évi nagyszombati temetését. Magyarázatot kap az udvarháznál történő ravatalozás, a gyászmenet, a templomi ravatalozás és a sírbatétel megannyi szimbolikus értelmű cselekménye és kelléke. Felvillannak a királyi Magyarország és Erdély szokás-rendszerének európai összefüggései. A zárófejezetben a temetési szertartás 18. századi utóéletét vizsgálja a szerző, s tanulságosan elemzi a motívumok funkcióváltozását A szakemberek és a nagyközönség új oldalról, egy művészettörténész értő kommentárjait hallgatva pillanthat be a 17. század világába.˝
Értékelések
Még nincsenek értékelések.