Leírás
„A szokatlan cím, amely a régi magyar nyelv ízeit, sajátságos, személyragos igenévi szerkezetét őrzi, Tömörkény Istvántól való: ő ismertette ezzel a címmel a Szegedi Napló 1901. október 13-i számában Kulinyi Zsigmond Szeged új kora című könyvét. Örökölvén tőle, át akarom testálni a huszonegyedik század Szegedjének szókincsébe. Jóllehet értelme ugyanannyi, mint „a szeretett város”, hangulatával, régiségével mégis több, egyénibb. Csak Szegedre értendő, akár a nagykezdőbetűs Város. Illés Endre megértése tette számomra lehetővé, hogy Szegedi örökség (1983) című könyvem párjaként és folytatásaként újabb gyűjteményt tehessek a városukat szerető szegediek és a szegedi művelődési hagyomány iránt érdeklődő minden magyarok asztalára. Az említett előzmény fogadtatása megnyugtatóan bizonyította számomra, hogy a helyi örökséget tudja úgy tekinteni az ország történelmet, irodalmat, néphagyományt méltányló olvasóközönsége, mint az egyetemes magyar műveltség kiszakíthatatlan részét; meglátja benne, hogy a helyi szín, a couleur locale, a nemzeti kultúra színképének nélkülözhetetlen összetevője; hogy a szegedi tradíciók föltárásával és közkinccsé tételével nem holmi provincializmust ajnározunk, hanem a közös magyar művelődéstörténeti kincset gazdagítjuk. Hatvan fel: hazafelé – tartja a magyar közmondás. Köszönöm mindenkinek, akit illet, hogy szétszórt írásaim javát életem alkonyodásán betakaríthattam.” Péter László
Értékelések
Még nincsenek értékelések.