Leírás
Első ízben 1979-ben látott napvilágot az évtized egyik legfontosabb magyar regénye, a Beatrice apródjai, Illyés Gyula tollából, amely az ő önéletrajzi és kortörténeti szálakból sodort -a történeti időt tekintve-, a Puszták népé-vel elkezdődő, majd a Kora tavasz-szal folytatodó regényfolyamának szerves része; a Hunok Párisban eseménytörténete felé vezető időköz regénye. Ez a vállalkozás -életrajz, emlékirat és kortörténet- tehát Illyés Gyula egész írói pályáján átnyúlik, s az író számára is, de minden bizonnyal olvasói számára is éppen az 1918 és 1925 közötti időszak ábrázolása jelenthette a legizgatóbb és legnehezebb feladatot, mert egy olyan nehéz és keserves korszakot kellett a történelmi tisztánlátás erejével és szépírói hitelével megidéznie, amelyről mindeddig alig-alig esett szó irodalmunkban. „Buzgalmamat az keltette, hogy azt éreztem: a magyar nép XX. századi legsorsdöntőbb esztendeiről, ahol minden nagy bajunknak a forrása van, a szellemi élet nem adott méltó ábrázolást.Nem tudjuk, hogy mi történt, értve úgy, hitelesen nem tudjuk, mert hisz még történetileg se tudjuk világosan:mi történt a magyarsággal 1918 és 1925 között.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.