A három királyság története I.

Leírás

„A megosztottság helyébe az egység lép, az egységet megosztottság követi. Idő múltával az egyiket szükségképpen felváltja a másik. A világ rendje már csak ilyen.”
Ezekkel a szavakkal kezdődik A három királyság története (Sanguo yanyi). A kínai olvasó számára a fenti idézet legalább olyan ismerősen cseng, mint nekünk, magyar olvasóknak például az Egri csillagok első sorai, vagy szerte a világban A Gyűrűk Ura híres verse. Kínában és világszerte vaskos köteteket szenteltek a mű méltatásának, elemzésének és kutatásának. A regény az elmúlt évszázadokban mind a hagyományos, magas irodalom, mind a „populáris kultúra” fontos, megkerülhetetlen eleme volt és maradt. Számítógépes játékok, képregények, rajongói klubok, temérdek filmadaptáció és a történet fősodrából leágazó önálló regények – ez ma már mind hozzátartozik A három királyság történetéhez. Bátran kijelenthetjük, hogy napjainkban a számunkra jól ismert „univerzumok” (Star Wars, Lord of the Rings, stb.) mellett bizony hosszú évtizedek óta létezik a nagyvilágban egy „Sanguo-univerzum” is milliónyi rajongóval és követővel.
A három királyság története a magyarul is megjelent Vízparti történet (Shuihuzhuan), A vörös szoba álma (Hongloumeng) és a Nyugati utazás (Xiyouji) mellett a négy klasszikus kínai nagyregény egyike. A négy alkotás közül azonban ezt tartják a legelsőnek és a „legkínaibb” kínai regénynek. A 120 fejezetből álló monumentális alkotás – melyet három kö-tetben tervezünk megjelentetni – különálló történetek néhol lazán, néhol szorosabban egymáshoz kötődő láncolata. Közös vonásuk, hogy a tettek és cselekedetek megítélése valamilyen formában mindig a konfuciánus értékrend – például igazságosság, emberségesség, szülőtisztelet, erényesség szerint történik. A mű másik sajátossága a rengeteg szereplő, akik szabadon járnak-kelnek a történetben. Bár rengeteg történelmi eseményt foglal magában – amelyek helytállóságát a modern történelemtudomány utóbb igazolta -, a regény korántsem egy történelmi alapossággal megírt egyenes idősíkú krónika, sokkal inkább annak a néhány kiemelt szereplőnek, főhősnek az életét és kalandjait elbeszélő, elregélő „tízezerszínű” tabló, akik a bemutatott történelmi időszak főszereplői voltak.