Tíz esztendő terméséből állt össze Esterházy Péter írásainak kötete. Műfajában: esszék, publicisztika. Hogy melyik évben melyik műfaj javára billent el a mérleg, nem tanulság nélkül való. Az az író, akiben az eseményekre való gyors reakciókészség és a dolgok mélyebb megértése, megformálása iránti igény egyszerre van jelen, valójában önmagának teremt állandó választási helyzetet. Hogy ez aztán rabsággá válik-e vagy éppen ellenkezőleg, maga a megtestesült szabadság, az részben az író alkatától, részben döntései következményétől, azaz írásaitól függ. Az azonban vitathatatlan, hogy Esterházynak lényeg szerint sikerül mindig az irodalom partvonalán belül maradnia. (Igazi írónál azért ez nem teljesen mindegy…) S hogy ezt igy érezzük, az nem az ő „szerencsés alkatá”-nak következménye, hanem hosszas, szívós, kitartó munkájának eredménye. E kötet A kitömött hattyú (1988), Az elefántcsonttoronyból (1991) és A halacska csodálatos élete (1991) írásait tartalmazza. Az Írások tehát nem egyéb, mint egy évtizednyi tűnődés a világ dolgairól dolgainkról. Sok komolytalansággal, ha már annyi komoly dologról esik benne szó, tárgyilagos szenvedélyességgel, sosem elfelejtkezve arról, mire kötelezi a szellem emberét saját tehetsége.