Kortörténet? Kormány(ok) története? A rendsezrváltás krónikája? Gazdaságtörténet? Igazolódott és be nem vált jóslatok sorozata? Magyarország legutóbbi tíz évének szubjektív szempontból megfogalmazott, de objektivitásra törekvő históriája? Politikai arcképcsarnok a többpártrendszer hőskorából? Lengyel László könyvében mindez így együtt benne foglaltatik, mégsem mondhatná senki nyugodt lelkiismerettel, hogy csak ez vagy csak az. A szerző önálló, csakis általa művelhető műfajt teremtett, mert komplex látása, többirányú felkészültsége s legfőképpen a minden sablontól elütő, izgalmas gondolatkísérletek kikövetelték maguknak a semmi eddig voltra nem hasonlító formát. Politikai regénynek is nevezhetnénk, hiszen a szerző olykor szépírókat megszégyenítő invencióval, novellisztikus kidolgozottságú metaforák segítségével mondja el, mi zajlott le az Antall-, illetve a Horn-kormány évei alatt. Akik 1992-ben már olvasták Lengyel László Útfélen című könyvét, meglepetéssel tapasztalhatják, hogy annak fejezetei (bár e kötet első felében újra olvashatók) alaposan kibővültek, módosultak, a későbbi történések fényében némiképp átértékelődtek: tehát a „régi” is vadonatúj lett. A Horn-kormány négy évének komplex elemzése pedig első és egyetlen kísérlet ennek a periódusnak a definiálására, s időben elmegy addig, ameddig csak lehetséges: éppen csak az 1998-as választások eredményét nem várhatta be (a nyomdai átfutás miatt) a történelemmel mindvégig szinkronban dolgozó szerző.