1985 óta foglalkozom a hivatalos nemzetiségi statisztikák vizsgálatával a jelenkori Erdély területén. Kezdetben kéziratos feldolgozásokat készítettem: a román statisztikai közlések hiányosságai folytán előállott információs űrt az akkoriban hozzáférhető anyanyelvi adatok különböző területi szempontok szerinti átszámolásával kíséreltem meg áthidalni. Vizsgálódásaimat később kiterjesztettem a nemzetiségi és felekezeti ismérvre is, és a munkába vett adatok körét időben visszafelé és előre haladva a lehető legszélesebbre vontam. E munkálatok révén az erdélyi nemzetiségi viszonyok változásával, az erdélyi magyarság népesedésével kapcsolatos néhány kérdésre igyekeztem választ találni; ennek során természetszerűleg több olyan problémával szembekerültem, melyek tisztázása egyéb, eredetileg nem tervezett forrásfeltárásokat és -feldolgozásokat is szükségessé tett. Vizsgálódásaimban előre haladva időről időre összegző áttekintésekkel, résztanulmányokkal vagy kisebb alkalmi írásokkal léptem a nyilvánosság elé. Munkálkodásom számvetéseként most ezeket – az elmúlt fél évtizedben különböző helyeken szétszórva megjelent, esetenként megjelenésre váró – tanulmányokat, publicisztikai írásokat és könyvismertetéseket nyújtom át az olvasónak. A műfajilag vegyes, de témájuk szerint egybetartozó írásokat tartalmi összefüggéseik alapján négy részbe csoportosítottam. Először a legfontosabb információforrások, a hivatalos népszámlálások történetét tekintem át a jelenkori Erdély területén egy, 1992-ben könyv alakban megjelent tanulmány leginkább kiérleltnek bizonyult törzsanyagára alapozva. Ezt az 1977. évi népszámlálásról időközben ismertté vált információk birtokában született – 1996-ban ugyancsak kötetben megjelent – elemzés követi. Voltaképpen egy „ikertanulmány” egyik párjáról van szó, amely Nyárády R. Károlynak az illető népszámlálásról készített alapvető feldolgozásához kapcsolódik, így ez utóbbi írás érintett fejezetei is helyet kaptak a kötetben. A második rész két nagyobb lélegzetű dolgozatot (az egyik az 1869 és 1920 közötti időszak demográfiai és azon belül etnikai folyamatait, a másik pedig az erdélyi városodás problémakörét tekinti át), valamint egy rövidebb (az első főhatalomváltás óta eltelt hét évtized etnodemográfiai fejleményeire összpontosító) népesedéstörténeti vázlatot tartalmaz. A harmadik rész írásai az 1992. évi romániai népszámlálás köré csoportosulnak. Elsőként a korabeli „népszámlálási kommentárok” pillanatfelvételeinek sorozatán át a cenzus lefolytatásának viharos körülményeit örökítem meg. Kitérek a népszámlálási eredményekkel (értsd: a romániai magyarság lélekszámával) kapcsolatos várakozásokra, majd megfogalmazom a saját előfeltevéseimet is. Ezt követően ismertetem a népszámlálás napvilágra került magyar vonatkozású nemzetiségi és felekezeti adatait. A tanulmányok sorát három, a kolozsvári egyetem szociológiai tanszékének műhelyéből frissen kikerült – román szempontú – történeti demográfiai forrásfeldolgozás méltatásával zárom.