-
Az ördög parfümje
0Viviane Villamont egy 1942-ben született francia kislány történetét meséli el regényében: felesleges stiláris sziporkák és hamis mentségek nélkül. Pátosz nélkül. Könyörület nélkül. És együttérzés nélkül. Az igazság erejével. Az Ördög és a Nő mindennapi küzdelmét állítja elénk a Szerelem nagy színpadán. Ez a regény ugyanolyan erőteljes, mint a világsikert aratott Kisdarázs, amelyből film is készült, és több mint félmillió példányban kelt el különböző nyelveken.
-
Istenkeresők a Kárpátok alatt
0Az Izraelben élő, ma kilencvenéves Schön Dezső a magyar zsidó irodalom nagy generációjának utolsó tagja. Író, újságíró, az izraeli Új Kelet című lap alapítója. Egyetlen novelláskötetéből megállapíthatjuk, hogy benne is elveszett egy magyar I. B. Singer lehetősége. Több riportkötete jelent meg (többek között az Eichmann-perről is).
Az Istenkeresők a Kárpátok alatt Schön Dezső legendás műve. Megjelent egy erdélyi és egy izraeli kiadása is. A könyv alapja egy, a harmincas években két éven keresztül közölt riportsorozat a máramarosszigeti haszid világról, amelynek gyökerei Sátoraljaújhelyről és a Hegyalja más községeiből eredtek. Innen, országok, kultúrák találkozásának négyszögéből (Lengyelország, Magyarország, Ukrajna, Románia) származott maga a haszid mozgalom, avagy – Buber szavaival – a zsidóságban a kereszténység után végbement második belső forradalom. Schön Dezső ennek történetét tekinti át a könyv első harmadában, majd a magyar ág történetét, folklórját, mindennapjait és persze harcait mutatja be. A könyv műfaja riportregény, mert egy krimi letehetetlen izgalmával s jó humorral görgeti a »non-fiction« eseményeket. Ilyen közeli fényképet, ilyen benső ábrázolást, a kontextus effajta ismeretét ma egyetlen szerzőtől sem lehet várni. A jiddis-haszid kultúra iránti érdeklődés világszerte reneszánszát éli. Hozzánk leginkább külföldi közvetítéssel jut el, noha ennek az oly egzotikus népnek (törzsnek) egy része Magyarországról eredt, s az egyik leghitelesebb képet magyar író festette róla. -
Napsütéses Indiában
0„KÉT ÉVVEL ezelőtt, ugyancsak szép, ragyogó őszi napokban, együtt sétálgattunk igen tisztelt és szeretett barátommal, dr. Simonyi Semadam Sándor volt miniszterelnökkel az abbaziai tengerparton. Kedves sétahelyünk volt a délfelé húzódó gyönyörű út, ahol a szabad tenger keskeny sávja látszik.
Ez a kis darab végtelenség mindig vonzott bennünket. Arra nyílik az út a csodálatosan kék Mare Mediterraneum felé, arra van a nagy óceánjáró gőzösök országútja s arra visz az út – Indiába!
Majdnem állandóan Indiáról beszéltünk; előkerültek lelkünk legmélyéről az eltemetett vágyak és álmok s önkénytelenül támadt bennünk az elhatározás: miért ne kísérelnők meg azt, ami mindkettőnk soha el nem múló titkos vágya volt.
Magános ember csak a nehézségeket látja. Ha ketten egyetértenek, oszlanak a nehézségek, könnyebbé válnak a lehetőségek s abbaziai üdülésünk végén azzal az elhatározással tértünk haza: el fogunk menni Indiába!
A Gondviselés határtalanul jó volt hozzánk. Megengedte, hogy vágyaink valóra váljanak s nemcsak eljutottunk, de vissza is jöttünk – megfogyva és kifáradva bár – de épségben és egészségben.
Pedig nem kis út volt! Négy hónap alatt közel harmincötezer kilométert tettünk meg. Ötvenhárom napon át voltunk a tengeren – hallatlan szerencsével mindig derült időben és nyugodt vizeken -; harminchárom szállodában laktunk és – ami útunk legnagyobb tehertétele volt – hetvenhatszor csomagoltunk és pakkoltunk!… „ -
-