Nehezen meghatározható műfajú, szokatlan tárgyalásmódú és felépítésű az angol James Burke könyve: élvezetes stílusban fogalmazott, rendhagyó tudománytörténeti ismeretterjesztő munka. A szerző abból indul ki, hogy: „Mindannyian a változások óriási, dinamikus hálóján élünk…Könyvünk húsz fejezetének utazásai mind különböző aspektusból vizsgálják a háló felépítményét, és azt, hogy hogyan következnek be rendkívüli módon, a flippergolyó pályáját imitálva a változások…A hálót úgy képzeljük el, mint egy gigantikus és még mindig növekvő gömböt, amely egymást újra meg újra átmetsző idővonalak millióiból áll”. Egyszerűbben fogalmazva: a szerző fejezetenként kiszemel egy-egy témát, annak történetét mondja el, majd egy kapcsolódási pontot kiválasztva vezeti tovább és ismét tovább – a tárgyhoz kapcsolódó, mégis asszociációs pályán – az olvasót újabb és újabb, az eredeti támától távol eső történelmi események, tudományos felfedezések és technikai vívmányok felé – akárcsak a biliárdjátékban a golyók, amelyek egymáshoz ütődve mindig másokat hoznak mozgásba. E szellemi kalandozások során egy-egy témának sokféle kapcsolódása, elágazási pontja lehetséges, ezek egy részére – amelyeket könyvének más részein fejt ki – utalásokkal hívja fel a figyelmet. Így került például együvé az első fejezetben a tartóshullám felfedezése, a borax előállítása, az aranybányászat, a klipper típusú vitorlás leírása, a burgonyavész, az angol postarendszer reformja, az indiai chintz minták nyomtatásának felfedezése, Colbert merkantilizmusa és így tovább. Mérhetetlen mennyiségű ismeretanyagot zsúfolt Burke a kötetbe, így sok mindenről szó esik, ám – éppen e vállalkozás jellegéből adódóan – még több tudománytörténeti tény kimaradt belőle. Éppen a biliádeffektus következetes alkalmazása miatt pedig nehéz eligazodni a könyvben; ezen próbál segíteni a részletes Személy- és tárgymutató. – A könyv élvezetes olvasmánya lehet a szellemi kalandozásokra fogékony olvasóknak.