Az utókor a rablóból megtért legendás hírű szent Válmíki nevéhez fűzi a Rámájanát. A Mahábhárata állítólagos szerzője pedig Vjásza, de a név maga is azt jelenti: „összeszerkesztő, gyűjtő”. Minden bizonnyal nem egy ember alkotta ezeket az eposz óriásokat, csak a népképzelet ereje kapcsolja őket egy-egy élő személyhez: így teszi hitelesebbé, értékesebbé. A két eposz nagy történelmi eseményeket rögzít: az árja népek nagy bevándorlását Indiába és a hódító hadjáratokat, amelyek során elfoglalták Dél-Indiát és a mai Ceylont. Az eposzok nemcsak a régi India történelméről őriztek meg értékes adatokat, hanem megismerhetjük belőlük az indusok életét, szokásait, világnézetét is. Baktay Ervin hozzáértéssel és nagy műgonddal foglalja össze a hatalmas terjedelmű eposzokat, megőrizve az eredeti művek költői szépségét.